Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-04-01 / 4. szám
- ■ Ltám —__ ________ 2. oldal ERŐS VÁR hogy milyen hálával tartozunk neki a szabadításért. A séma Róm. 7:24-25. Az első rész a két nagy parancsolatból indul ki, a másodikban az Apostoli Hitvallásról és a szentségekről va,n szó, a harmadik rész pedig a Tízparancsolatot és Úri Imát tárgyalja. Ez a beállítás gondolkodóba ejti az embert, maguk a református teológusok is elgondolkodtak rajta, de mi örömmel fogadjuk el azok véleményét, akik azt állítják, hogy "tanítása ihletből született, lágy és meleg, mint a friss kenyér és hogy a Biblián kívül nem volt könyv, amely oly sok példányban volt elterjedve a magyar nép között, mint a Heiídelbergi Káté.” Legyen a káté mindkét egyházban Krisztushoz vezérlő mester, áldott segédeszköze az ébresztő evangélizációnak. Mert nekünk reformátusoknak és evangélikusoknak nemcsak rendeltetésünk és testvériességünk közösségében kell egynek lennünk, közöttünk necsak a, reformáció öröksége, az evangéliumi közös alap, a hősies hitharcok és szenvedések legyenek összekötő kapcsok, hanem főleg: az ébredés szükségességének meglátása és az ébresztő közös evangélizálásának a munkálása. Feladataink ezek: 1. Hivatottak és választottak sürgősen vizsgálják meg az amerikai! vasárnapi iskolák és konfirmációi oktatás eszközeit, módszereit és tanítóit: megfelelnek-e az új meglátások követelményeinek és hogy elég-e időben és anyagi áldozotokba,n az, amit ezekre a jövőt építő célokra fordítanak egyházaink?! Ennek a munkának szükségességéhez és fontosságához szó sem fér. Mert az új meglátások szerint nem a káté, biblia- és egyháztörténet, nemkülönben hitvallási tételek bemagoltatásában látják az ifjúság nevelésének módszerét és célját, hanem az ifjúság Krisztushoz való vezetésében. 2. Tudatosítani kell minden protestáns magyar egyházban, hogy az egyházi munkák lelkiségének krisztianizálására van szükség. — Minden egyházi munkának (kultúrális, gazdasági, anyagi, társadalmi, szociális stb.) lelkim unkának kell lennie, és ez a lelkimunka mindig olyan igeszolgálat legyen, amelynek központin sohasem csak Krisztus tanítása, vagy életpéldája, hanem mindig Ő maga, mint a keresztrefeszített Megváltó. Ezt az evangéliumot pedig az evangélizációban mindig egyénileg és rámenősen, kiélezve kell hirdetni. Szükséges, hogy az amerikai magyar egyházakban, elhívottak és választottak, minél előbb feküdjenek neki a közös evangélizációnak, — mert Isten akarja az ébredést Amerikában is, keresve keresi, kik azok, akik engedelmeskednek hívásának és beállnak az amerikai ébredés szolgálatába. Az amerikai magyar protestáns egység ma azt jelenti, hogy házanként, városonként, szomszédonként és körzetenként, államonként és országonként gyűjtsük össze magyar protestáns híveinket a NAGY VACSORÁRA, és hol ‘-‘tejnek italaként”, hol mint "kemény eledelt” hirdessük a bűn és kegyelem kettős igazságát úgy, hogy az üdvösség Urát személyes döntéssel fogadják el Uruknak és Megváltójuknak. Evangelizációs hadjáratot kell indítani EGYSÉGES ERŐVEL. -— mert így lehet legjobban és leghatásosabban munkálni a Krisztusban való egységet, amiben azután már benne van a vágyott és keresve keresett “protestáns”- és “keresztyén egység”. Gondolatok... . Nem az a fontos. Ihogy téged szedessenek — hanem, hogy te szeres« másokat ée áldás lehess mások számára. * Ne akard, hogy Isten a te akaratodat teljesítse — hanem te teljesítsd ai ő akaratát. * Níem az a fontos, hogy meddig élünk -- hanem, hogy életünk gazdag tartalommal teljék meg. * A LÁRMA — békétlenség —, betegség, diszharmónia. A CSEND — kiegyensúlyozottság! A menny — hallgat, csendes! A pokol — zajos, lármás! * A JÓZANSÁG — megfontoltság Istentől van, A TöRTETÉS — állandó sietség — a Sátántól. * Csak aminek értelme és jelentősége van, azt érdemes mondani. * Az élet a munka célja! Nem túl sietni. nem dologtalanná válni! Harmonikus életet élni! Megvizsgálni képességeinket, feladatokat meglátni, megérteni! Sckat tanulni az életből, az élet célja és tartalma felett gondolkodni ! * Az emlékezés által a lélek megőrzi a tegnapot, — a cselekvés által előkészíti a holnapot. Édesanyámnak Édesanyám, ma anyák napja van. A szívem csupa hála és öröm. Elibed állok s kis gyermekszavakban jóságod köszönöm. A kezedet, mert simogatott, jáirni tanított a föld útjain s a mennyországén: imára kulcsolva, erőtlen újjaim. A csókot,a feddést, biztatást, mosolyt, édes szavadat, áJdott szívedet . . • Ó, elsorolni, mit is köszönök, tudom, hogy nem lehet. Tudom, hogy megköszönni sem lehet, s annyi virágot & földön idelenn. amennyit én útadra hintenék, tudom, hogy nem terem. Azért az ég kapuján zörgetek: “Atyám, egy kicsiny gyermek áll ma itt elkérni kegyelmied, áldásaid fehér virágait. Hogy illatosán egyre hulljanak Édesanyám útjára idelenn a Te égi, fehér virágaid! Ha!Ugass meg, Istenem!” T. E.
