Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-18 / 188. szám

2 fll.FKZ ÉK 7f?7 wvvvmrtii 7* QsrSlní közlés szerint több mint százezer e'iáswrománt Essszarábiába telepítenek I>1 1U.IW (Hlgusztus 18. (MTI.) .1 W rs/ Dautschor Beobachter jelentése szerint több. nun! Wb ezer erdélyi i urnán t telepi tend: Besszarábiu urna részébe, ahonnan a hit unitié) bolsevistái, elliurndfúk a bili osságot. Kgy svéd lap herbai tndósitójá- tiuii cikkeié meg jegyzi. hog) ebben a hé rdésben német hi ratalos hatóság részéről rum. nyilatkoztai,', de az eddigi tapasztalatok (lapján tárható, hogy a telepítési akció az európai ujjár ende zésnek fontos eleme lesz. A gézszabályző és ezért zuhant le Mussolini Bruno RÓA1A, augusztus 18. (Ştefani.) A kiküldött \ Zsjrálóbizottság jelentést tett a P. 10$ jelzésű repülőgép szeren­csétlenségéről, amelynél Mussolini Bru­no életét vesztette. A jelentés megálla KOLOZSVÁR, augusztus 18. B ensőségos szép ünnepeégest rendeztek a volt Székely Hadosztály, a .Verbőczy-zá-zkSal j volt tagja» és a Wesselényi Lövészegylet alakulatai va­sárnap délelőtt a Szamo-sfalva község Latárá* kain lévő honvéd emlékműnél, ahol az 1849 őszén vértan uh a. ílt halt Tamás András őr­nagy és Sándor László hadnagy, nemzetőr- tiszták hamvai pihennek.. Az említett alaku­latok saját zászlójukkal és a Tordai Polgári Kör ól menekített zászlójával a Lövészegye' eüóet Unió.uteai székhazától testületileg vo­nultaik ki a helyszínre, ahol a Himnusz el- éroek'lése után Balogh Gábor községi főjegyző üdvözölte a hatalmas számban megjelenteket, akik között ott voltak a katonaság és a ha- fóságok képviselői is. Majd Erdély felszaba­dulásáról és a vértanúhalált halt szabadság, harcosokról emlékezett meg kegyeletei sza­vakkal és követendő példájukat áHitoftJta a hallgatóság e-é a hazaszeretet tekintötébeJTi. Dr. Baranyai Lőrinc t. hadnagy a volt Szé­kely Hadosztály nevel en emlékezett meg a két mártir-szahadsághősről, akiknek 1899-ben álütott kegyeletes em'éket a hílas uitókor. Majd dühelrezte a rendező alakulat szép ko­szorúját az emlékműre, amelyet azután még a szamosfalvd légvédelmi tüzér alakulat és gépkocsiosztály honvéd-küldöttsége koszorú, zott meg. Nemes Károly, Ráznán Gábor és a kis, magyarruhás Tövisy Évi szavalatai egészítették ki még a műsort. Azután a mé­nét tisztelgett a megjelent előkelőségek előtt, majd a szamosfalvi községháza udvarán lévő országzászlóhoz vonult, ahol Orbay Ferenc pitja, ho£V a szerencsétlenség azért kö­vetkezett be. mert a gázszabályozó emeltyű rosszul működött és ez a le­szállás kényes időpontjában éreztette hatását. (MTI.) I ref lelkész éj Kovács kath. le kész mondot­tak lelkesítő beszédeket, a ki* Rozsuyai Má­ria és Fercuczi József pedig szavaltak. Az ünnep-ók azután a róm. kall., illetve ref. templomokban ünnepi istentiszre’-eten vet­tek részt. Délben a közeli Csonthegyro ren­dezték kirándulást, ahol vidám hangulatban a késő esti órákig szórakoztak. A szép hazafias ünnepségért a rendezőség telj'eis elismerést érdemel meg. A Nemzeti Munkaköz­pont egységes szer­ződéssel biztosította az autóbusz személy­zet érdekeit KOLOZSVÁR, augusztus 18. (Az El­lenzék munkatársától.) A Nemzeti Mun­kaközpont kolozsvári titkársága néhány hónappal ezelőt a RAKASz keretébe tar­tozó gépkocsivezetők éa jegyszedőnők tö­megét is beszervezte. A Munkaközpont annakidején — a gépkocsitulajdonosok meglehetős vonakodása ellenére — végül is szerződésileg biztosította a csatlako­zott alkalmazottak jogviszonyát. A szerződés életbeléptetése azonban sokáig késlekedett. Ez alatt az idő alatt több olyan intézkedés történt, ami éles ellentétben állott a szerződési elvekkel. 1 gv bizonyos felületen vádak alapján 10 jegykezelőnél elbocsátottak. A Munk®- központ litkarsaga azonban a saprr.ó­dén elgondolásának megfelelően frr Icbbezéss« I élt a fegyelmi bizottság e ma­rasztaló eljárásával szemben. A felebbezés alapján újratárgyalt fe­gyelmi döntésnek meg is lelt az eredmé­nye, amennyiben az elbocsátott jegykeze- lönök közül nyúl(<rl uliilcnelt teljesen sikerült tiszt ázn iuk magukul a vádul; alól — azonnali hatállyal visszahelyeztek ál­lásukba. A szerződés augusztus elsejével történt tényleges érvénybe lépése értelmében kii lönben is a jövőben minden sérelmet, vagy fe­gyelmi sértést azonnal letárgyal a hat­tagú Szolgálati Bizottság, mely jogor­voslatra hivatott. A bizottság tagjainak felét a munkaadó gépkocsitnlajdonosok, felét pedig a mun­kavállalók küldik ki. Tárgyalásain pedig szavazatdöntő lietedik tagul a Munka- központ titkára, vagy megbízottja min­denkor résztvesz. A szerződés gyakorlati részét, mely a gépkocsivezetők és jegyszedőnők fizeté­sét meghatározó beosztást mondja ki, ugyancsak megvalósitotlák a napokban. A három fokozat havidijazása — a cso­portok sorrendjében — a gépkocsiveze­tőknél 150. 140 és 120 pengő, a jegyke­zelőknél viszont 75, 65 és 60 pengőt tesz ki. A beosztás előnye főként az egyes cso­portok kedvező arányában áll, amennyi­ben a gépkocsivezetők 45 százaléka az I., 30 százaléka a II. és 25 százaléka (tehát a legkevesebb) a III. csoportba ke­rült. A jegykezelőknél ez az arány még ked­vezőbb. Itt 55 százaléka az I. csoportbe­liek, 30 százaléka a II. és mindössze 15 százaléka a III. csoportbeliek száma. Az érdekeltek e beosztást általános megnyugvással fogadták. RÁDIÓÉ K.KDD, AUGUSZTUS 19, 6.4U Ébresztő, torna. 7 Hírek, köziem-- nyék, étrend, hanglemezek. 10 Hírek 10 20 „Szent István király, az államalkotó.“ Szít uyay Jenő előadása. 10.45 ,.Divaltudó».itá».“ 11.10 Nemzetközi vi/jelzőszolgálat 12 Him­nusz. 12 10 Rendőrzenekar. Vezényel Szöllóai Ferenc. Közben 12.40 Hírek. 13.20 Időjelzés, vízállásjelentés. 13.30 lluiczky bá-.zlo szalon­zenekara. 14.30 Hirek. 14.45 Müsorisrnerte tés. 15 Árfolyarnhirck, piaci árak, élelmiszer­árak. 15.20 Galánfy Lajos zongorázik. 15.40 „Mit főzzünk.'Háziasszonyok beszélgetnek. 10.55 Milinkovich Gemma énekel, zongora- ki'érettel. 16.10 Cyermekdélután. „Érdőki- rály kihallgatást ad.“ Hangjáték, helyszíni közvetítés alakjában. Lrta Fáy Anna. Átdol­gozta és vezeti Kilián Zoltán. Előadják a gyermekszereplők. 16.45 Időjelzés, hirek. 17 Hirek szlovák és ruszin nyelven. 17.15 Csorba Gyula cigányzenekara. 18 ..Buda 1541-ben.“ Joó Tibor dr. előadása 18.30 „Népiénekek Szent István királyról.“ Elő­adás. Közreműködik Vadas István (ének), harmóniumkisérettel. 19 Hirek magyar né­met és román nyelven. 19.20 „Milyen volt Szent Itrtván király?“ Irta Váczy Péter dr. egyetemi tanár. Felolvasás. 19.40 Sugár Vik­tor orgonák Közvetítés a Koronázó főtem­plomból. 20 ,.A szenttamási sáncok felett.“ A közvetítést vezeti Dövénvi Nagy Lajos. Hangfelvétel. 20.30 Rádiózenekar. 21.40 Hí­rek. 22.10 Közvetítés az Ostende-kávéházbúl A rajkózeuekar muzsikák Közben 22.35 Hangképek a Szent István-kupa döntőjéről. Közvetítés az Elektromos pályáról. Beszél Legenyei József dr. 23 Hirek német, olasz, angol és francia nyelven. 23.25 Hanglemezek. 24 Hirek. SZILÁRD ELEK, a KAC volt kiváló csa­tárja Debrecenbe költözik, ahol a DVSC színeiben fogja tovább rúgni a labdát. Szilár. dot tegnap este ünnepélyes társas vacsora keretében búcsúztatták el, aki nagy nyere­séget jelent a Debreceni Vasú:*» Sport Clubnak. Kegyeletes szép ünnepséget rendezett a volt Székely Hadosztály a számos falvi honvédemlékmünél legújabb sport: Bíró (KUO uj országos csúcseredményt ért el a kalapácsvetésben KOLOZSVÁR. A DÉLKELETI KERÜLET ATLÉTIKAI BAJNOKSÁGAIN BÍRÓ GYÖRGY A KAC KIVÁLÓ ATLÉTÁJA, 51 MÉTER 29 CM.-RE JAVÍTOTTA A KALA­PÁCSVETÉS UJ ORSZÁGOS CSÚCSÁT. A RÉSZLETES EREDMÉNYEKET A VASÁR­NAPI ATLÉTIKAI VERSENYRŐL HOLNAP KÖZÖLJÜK. Lehet délután félhat, erőien sötétedik már, én egyedül vagyok itthon és dolgozom. Másfél órával ezelőtt el kellett volna men­nem hazulról, de úgy belejöttem a munkába s oly jól esik, hogy maradok s irom egyik oldalt a másik után. Ez a legjobb állapot, mikor igy megy a munka. Úgy érzem ma­gam, mint egy hóditó, vagy mint akinek az erői végtelenek. Egy Sámson vagyok, egy Reymont, egy Spitteler. A két utóbbi nem erőmüvész: két Nóbel-dijas iró. Egyszóval nagyszerű a kedvem, erős va­gyok, boldog és biztos, az az érzésem, hogy remekmű kerül ki most a kezemből s ebből a nagyszerű és biztos erőből egy hegy sem tudna most kimozditani. Szóval: fent tün­döklőm az élet tetején. Császárságom s egy oldal közepén tartok, mikor odakint megszólal a csengő- Nekem kellene mennem ajtót nyitni, de nincs rá kedvem. E eresztem a fülem mellett a csen­getést és dolgozom tovább. Ám a látogató újra csenget. Én megrán­dulok egy villanásra az újabb csengőszótól, de végre is nem mozdulok. S ekkor a láto­gató csenget harmadszor, sőt csenget negyed- *zer is. Akkor már elönt a méreg. Igazán le­hetne annyi tapintat, vagy okosság a látoga­tóban. hogyha négyszeri csengetésre nem nyi- !lik ki egy ajtó, akkor vagy nincsenek ott­hon, vagy nem akarják kinyitni. Hát nem? De ötödször is megszólal a csengő » akkor elszakad bennem a fék. Kirohauok; fölrúgom az ajtót s bömbölök: — Ki az? Nem hallja, hogy nincs itthon senki! Ezt az ostobaságot mondom, amelynek ma­gam vagyok az eleven cáfolata. Ekkor a lá­togatóra pi lantok s egyszerre lehűl a dü­höm, egyben valami kellemetlen érzés vesz rajtam erőt: egy rendőr áll odakint a küszöb előtt. Ha jól látom a raugját, őrmester. Ail és néz rám. Hata más szál, fekete ember, va­lami vsn a kezében, olyan akta forma; hosz- izukásan, összehajtogatott papír- Arca ke­mény, válla izéles, keze csontos. Egy nyu­godt, biztos, masszív ember. Maga a Rend, mögötte az egész társadalom. Csak bámulok rá, valószinüleg ijedten. Igen. Azt hiszem, akkor se lennék jobban meglepődve, ha mondjuk a kopt egyház feje áilna odakint teljes díszben. Egy rendőr az ajtóm előtt. Ugyan, mit akar itt? Életemben sohase keresett még rendőr. Ami dolgom akadt a hatósággal — tanúskodás, egyéb ilyesmi — arra mind levélbe ileg hivtak meg. Péuzbirsággal, vagy elzárással fenyeget­ve ugyan, de mégis csak tapintatosan: levél­ben közölve a dolgokat. De eleven rendőr még nem keresett soha. Ott állok az ajtóban s oly zavarban va­gyok, hogy nem tudom, mit csináljak. Pa­pucs vau rajtam, házikabát, a hajam kócos, navstséges .figura lőhetek. Épp olyan nevet­séges, mint amennyire fölényes az előbb. Mit akarhat tőlem ez a rendőr? Hirtelen az szalad át rajtam: ez c»ak tévedés lehet. — Engem keres? — kérdem. Fölényesen próbálok beszélni, de nem na­gyon sikerül. A rendőr kinyitja a hosszúkás papirt, be­lenéz. — Da los Sándor szerkesztő ur, Bimbó-ut 5., hatodik emelet, egy? — Igen — mondom. — Az vagyok. S már ugv felelek, mint ahogy hatóságnak felel az ember. Készségesen, egy kicsit ki­húzva magát, egy egész kicsit vigvázz'állás- ban. amelyben az ember keze nem egészen feszül a combjához. Végre is nem katona, hanem civil. De a tenyér nyújtott és van benne valami katonás merevség. Sőt egy egészen kicsit még homoritok is. E pi lanat- ban helyzetem teljesen kiznaytalan. A rendőr hatósági közeg, aki mögött egy egész hatal­mai szervezet. az igazságszolgáltatás egész gépezet ott áll, mig én egy árva, magáno* személy vagyok, egy gyámoltalan és védtn'en polgári egyén, akit idézhetnek ugyan tanú­nak is, de aki éppúgy lehetők vádlott is. Jgen, komoly és nehéz napok előtt álló vád­lott, akit ez a rend, ame ynek ez a rendőr egy egyede, bármikor maga elé citálhat. Az ágyból rángathat ki, ha úgy látja jónak, vallomástételre szólíthat fel, kitárathatja ve­lem egész magánéletemet, egész bizalmas és intim valómat, felkérdezheti legrejtettebb vonatkozásaimat, szóval mindent, ami neki tetszik. Rendelkezhetik velem, őrizetbe ve­het, letartóztathat, eütélhet, lecsukhat, szi­gorított böjtre ilé'het; vagyis azt teheti ve­lem, amit akar. Mert a kezében vagyok s az ő oldalán áll a jog és a hatalom. Ez igy ter­mészetes, minden társadalom csak igy létez­hetik és csak igy tarthatja fenn magát. Hogy joga és hatalma van az egyénnel szemben. Nos, olt ál'ok a rendőr előtt s nem az az érdekes, hogy mindezt elgondolom, hanem az, hogy bűnösnek is érzem magamat. Lélek­ben meg se próbálok egy pillanatra se véde­kezni, annyira biztosra veszem, hogy csak bűnös lehetek s ez az ember teljes joggal csengetett itt rám ötször A gondolkodási időm tu’ajdenképpen csak annyi, amennyi egy meglepett párbeszéd két mondata között eltelik, de ez tömérdek idő; az agy ennél már nagyszerűbb bravúrokat is csinált. Ez alatt a pillanat, vagy félpillanat a’att átvil- lan hát rajtam az elmúlt napona, sőt az el­múlt hetem s a legapróbb részletekig végig­veszem: hol jártam, mit csináltam, mit mon­dottam? Igen, főként: mit mondhattam? És már tudom is. persze, egy kávéházban tet­tem tegnap dé'után egy nagyon könnyelmű kijelentést és este egy magánháznál és az ut­cán is hangosan, mig taxira vártunk, sőt ma reggel, a reggelinél! Igen! És tegnapelőtt is és aze'őtt is. Hallom mondataimat, látom gesztusaimat, ízlelem gondolataimat. Tegna­piakat. maiakat, tegnapelőttieket és — ret­tentő furcsa — csupa kiháaásban vájkálok. .Vétségben, vétekben, büntetőjogi alanyok c* tárgyak tömkelegében s hirtelen öt-hat do­logra i* gyanakszom, öt hat dolgot is olyan-1 nak Ítélek, amelyért manapság — mit tudom én — talán rendőr is jöhet az emberért. S már a védekezés formáján gondolkodom, mert — s ez a fontos — büntudatos vagyok. De akkor megszólal a rendőr. Nagyon udva­rias a hangja, pedig alapjában véve ki is kér­hetné magának előbbi orditozásomat. Azt mondja: — Bocsánat, szerkesztő ur, X. Y. fogalma­zó ur üzeni, hogy csak féltizuegyre lehet a megbeszélt helyen. Én errefe!é lakom s meg" kért, hogy jöjjek fel. Elnézést kérek. összeüti a bokáját s nekem valami rop­pant kő szakad le a szivemről. Hát persze: csak ez a fogalmazó barátom üzenhetett! Oly természetes! Féltizre volt ta álkozónk, de nem jöhet, csak féltizenegykor, hát megüze­ni. Nagyon rendjén van a dolog. De miért vagyok én most olyan boldog? Mert határozottan az vagyok s szeretném ezt a derék rendőrt valamivel megjutalmazni, aki — most már látom — nincs is szolgá'atban- Adnék neki pálinkát, de antialkoholista. Meg­kínálnám cigarettával — jó cigarettáim van­nak — de nem dohányzik. Hát kezet nyúj­tok neki barátságosan, úgy köszönöm meg szívességit s egy pillanatra átvillan rajtam, hogy milyen szelid, csendes arca vau ennek a rendőrnek. Szinte gyermeki. Nos, persze, hogy ostobaság volt az egész idegeskedésem, mert nincs semmi, ami mi­att le lehetne tartóztatni vagy akár csak elő is lehetne állítani engem. Egyáltalában nincs semmiféle vonatkozásom se a hatósággal. De azért, ugvlátszik, nincs az emberben minden egészen rendben. Mindig van valami kis tit" kolniraló. Valami kis tett. Egy mondat. Egy óbaj. Egy-egv zugban pislákoló szabad gon­dolat, amellyel foglalkozunk. Mit tudom én! Hej. vigyázni kell az emberre, mert született bűnöző! Az. Titkolja, de ha egy rendőr rá­csenget, a saját lakása ajtajában megáll, za­varba jön és dadogni kezd. És azon töpren- kedik, mit hazudj©», h* az elevenére tapin­tanak^ Bűntudat Irta: DALLOS SÁNDOR I

Next

/
Oldalképek
Tartalom