Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok

ezt miért csinálta keményedett meg a lány, aki most már kettesben maradt az nagyholdas éjszakában az idegennel mert útban volt, nekünk pedig beszédünk van egymással nekünk nincs semmi beszélni valónk egymással tiltakozott a lány maga engem ne próbáljon meg terrorizálni és dühében elengedte a kormányt, így a biciklit már csak a férfi tartotta én nem ijedek meg a maga fajta emberektől kapta el a forróság a lányt, és dühében ököllel ütni kezdte a férfi mellkasát, aki mo­solyogva tűrte ezt és meg se próbálkozzék semmiféle erőszakkal, mert kiabálok arra nem lesz szükség mondta a férfi, de jobb lenne, ha nem engem csépelnél, hanem megfognád a biciklid kormányát, mert ha elengedem a csomagtartót, el fog dőlni, és ez a rossz csotrogány nem fog már kibírni egy zuhanást nyugodtan beszélt, természetesen, mintha a világ legtermészetesebb dolga az lett volna, hogy beszélgessen a lánnyal, akit ettől valami furcsa nyugalom, s ami még furcsább, valami biztonságérzet szállt meg, ismét megfogta a bicikli kormányát, a férfi pedig végre elengedte a csomagtartót mehetsz, ha kiöklözted magadat mondta szárazon látod, már nem tartalak vissza, szabad vagy, ülj fel a biciklidre, és menekülj tőlem, előlem, megígérem, hogy nem foglak visszarántani, hagylak menni az utadon, de figyelmeztetlek, jól gondold meg, ha maradsz, mert abba később belepusztulhatunk mindketten Nem tudta, hogy miért marad, azt sem értette, miket hord itt össze ez az ember, de nagy volt az éjszaka, a hold, nagyok voltak a kék rózsák az őszi kertekben (milyen romantikus is lehetett volna az egész, gondolta később számtalanszor), szótlanul elindult a kerékpárját tolva, a férfi pedig mellette baktatott, kihalt volt az utca, talán kihalt volt aznap éjjel a világ is miről akar velem beszélgetni kérdezte később a szerelemről mondta szinte pimaszul a férfi akar leülni mellém a padra kérdezte később és a férfi szó nélkül mellé ült, és tovább hallgattak akar megcsókolni kérdezte valaki, mert a lány szinte biztos volt abban, hogy ő nem lehetett, hogyan is lehetett volna, amikor nem ismerte a férfit, hogy kérdezhetett volna ilyet egy ide­gentől, aki nem válaszolt, csak föléje hajolt, és gyöngéden és hosszan megcsókolta akarsz a szeretőm lenni kérdezte később a lánytól még nem tudom felelte őszintén minden olyan gyors és minden olyan idegen még számomra 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom