Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok
talán igen, egyszer, később, majd, talán és a férfi felkapta a levegőbe, és a pad háttámlájára állította, majd elengedte, a lány riadtan billegett a vékony deszkán vegyen le könyörgött, és komolyan félt, hogy le fog esni, de amaz csak nevetett ezen olyan vagy most, mint ez itt, a tér közepén, csak sokkal szebb mutatott egy derengő szoboralak felé, aki posztamensen állva fürkészte velük együtt az éjszakát vegyen le könyörgött ismét, és bár ő is le tudott volna valahogy mászni a pad támlájáról, nem érzett a lábában annyi erőt, hogy mászni kezdjen, a férfi arca furcsa vigyorba torzult, ekkor vette csak észre, amit azon túl majd sokszor meg fog tapasztalni, hogy részeg, a szemein látta meg, a tekintete bicsaklott meg néha, és akkor is elhagyta az erő a lábát, amikor a férfi a csípőjénél megragadva őt leemelte kényelmetlen helyzetéből, testük most egymáshoz szorult egy kénytelen ölelésben, és jó volt érezni a másik teste melegségét akkor az enyém vagy kérdezte a férfi, amikor nagy sokára elindultak a lány háza felé még nem tudom válaszolta a lány, és tényleg nem tudott, mert nem is értett még semmit lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy nem többet nem szóltak a házig, ahol a lány lakott, a kapu előtt a férfi letépett egy kék rózsát az utcára kihajló bokorról, és a lány hajába tűzte, ha ez a rózsa most meglenne, akkor lenne rá bizonyíték, hogy akkor és ott találkoztak, a nagy kék rózsák és nagy kék hold éjszakájában, ami romantikus és megható lett volna egyben, de nincs meg már az a rózsa, elszáradt, lezörgött valahova, magával vive az éjszakát, a holdat, a találkozást, az első váltott csókot, és a remegést, ami a lányt fogta el, amikor levetkőzött, és bebújt az ágyába, lebegett fölötte a takaró, nyálában még a férfi nyálát érezte, s mielőtt kimerültén elaludt volna, egy könnyű kéz végigsiklott a mellén, le a hasán, föl a combjain, végül befészkelte magát forró és kívánástól sajgó ölébe hanem egy tengerparti szállodában találkoztak a lány a szüleivel nyaralt ezen a nyáron mert nyár volt, és nem ősz, mint ahogy valaki valahol ezt megírta már a lányon könnyű ruha, mely kiemelte alakjának minden pompáját és elrejtette minden gyarlóságát a férfin fehér nadrág és fehér ing, valami szandál és örökké kócos volt, ez, ami legtovább megmaradt belőle a lányban szemben ültek az étteremben, ahol állandó helye volt a szállodavendégeknek, szemben a lány és a magányos férfi, aki tüntetőén nem használt halkést, és nem viselt zakót az étkezésekkor, ami tetszett a lánynak, de jóval idősebbnek gondolta, semhogy bármi is lehetett volna közöttük de aztán az egyik vacsora után, amikor már a tányérok romjai fölött iszogatták a könnyű nyári bort, amit minden étkezéshez rendeltek, a férfi fölállt az asztalától, és egyenesen az övéké felé indult, nem kevés riadalmat váltva ki ezzel a lányból, aki csak 45
