Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
17 ségnek, ha nem szerette volna túlságosan az italt. És te is, atyámfia, vigyázz a borral, és vigyázz a nyelvedre! Vess féket rá. Amit hallottam, elfelejtem, mert jól vitézkedtél a seregemben. Csak azért. De még egyszer mondom: vigyázz! Mert három fiad van. Hozzám ne érj, Vazul, mert a király keze nehéz. Eredj...! Nincs hír Veszprémből, Radla...? RADLA: Jobban lesz a gyermek, Uram, nem félj. Éjjel-nappal imádkozunk érte a templomban. ISTVÁN: Csak nem teszi tán az Isten, hogy ezt is elveszítsem? RADÉA: Bízzál, Uram...! Sarolt nagyasszony kíván bebocsátást, egyenest Csepelről. A fogoly úrnőt hozza magával. ISTVÁN: Mondd, hogy nincs rá érkezésem... Tanácskozom most. SAROLT: (Belép Irénével.) Látom. ISTVÁN: Miért jöttél, anyám? SAROLT: Nem tudod... Jöttem, hogy lássam: az én fiam-e az a király, aki katonával kergeti el az ő atyafiát, mint szökött rabot vagy zsiványt. ISTVÁN: Haddal állott királyával szemben. Haddal vertem le. SAAAROLT: Az én fiam nem tör be fegyverrel atyafia hajlékába, és nem hurcolja rabul asszonyát és gyermekeit. ISTVÁN: Törvény parancsolja, hajlékát és minden jószágát veszítse a lázadó. SAROLT: Az én fiam nem keresi halálra azt, ki szükségben segítette és hűségesen melléje állott. ISTVÁN: Lázadó büntetése - halál... SAROLT: (Irénéhez) Ez nem az én fiam... Ez nekem idegen ember. ISTVÁN: Nehéz szavakat mondtál, anyám. Megütöttél. Te akartad, hogy fiad király legyen, s most, hogy valóban királya vagyok az egész magyar földnek, megtagadsz. SAROLT: Nem ezt akartam. Nem így. ISTVÁN: Temérdek-nagy követ lódítottál meg, anyám, s hogy gurulni kezdett a kő, megtaposta útjában, ki eléje állott. De elsőnek engem ütött meg, anyám, s attól nyomorék az én lelkem, amíg csak élek... (Irénére néz.) És én mégsem tagadtalak meg soha téged. De most a vajda állott a guruló kő elé s az, lám, keresztül hengeredik rajta, és én nem tehetek semmit sem. És te sem tehetsz semmit, és senki emberfia nem tehet semmit. IRÉNÉ: Megállíthatja a követ a mindenható Isten. S ha akarja, vissza is fordíthatja. ISTVÁN: (Hosszan nézi az asszonyt.) Igazat szóltál, Asszonyom. Megteheti az Úristen, aki minden királyok királya... De most menj vissza az asszonyházba, és készülj az útra, mert innen el kell menned.
