Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
14 SAROLT: Búcsúzni jöttem. ISTVÁN: Csak elmégy, anyám? Jól meggondoltad? SAROLT: Jobb nekem a csepeli majorban. Öregasszonynak békesség való. Az újszülött gyermek egészséges, s a királyné rendben van már. ISTVÁN: Tudom, anyám. Te virrasztottál és gondoskodtál, s az Úristen most kegyelmes volt. SAROLT: Utódod már van, megnyugodhatsz. De itt rám nincs szükség többé. ISTVÁN: Anyám, rossz dolgod van nálunk? Híján voltál valaminek? SAROLT: Mondtam. Nincsen itt helyem már. ISTVÁN: Fiad vagyok, s ezt nem feledhetem soha. SAROLT: Király vagy. ISTVÁN: S te: a király édesanyja. SAROLT: Én Géza vezérnek árva özvegye vagyok... csupán. A király pedig Isten kegyelméből való, s testvérei a többi királyok és császárok. Gondja népek és országok sorsa. ISTVÁN: Apám akarta ezt, s te is, Anyám. SAROLT: Igaz. De én a te utadat már nem járhatom. (Radla ki.) De, most még szólni akarok veled. ISTVÁN: Hallgatlak, Anyám. SAROLT: Erdőelvéről és Gyula vajdáról, aki édes testvéröcsém. ISTVÁN: Mit akarsz, Anyám? (Hátul belép Gizella.) SAROLT: A királlyal beszél most erdőelvi Sarolt. A vár alatti térségben sok katonát látok. Nap-nap után gyűlnek a zászlók. Ügy tudom, a bolgárra készül a had. Ez igaz? ISTVÁN: Úgy lehet, igaz. SAROLT: Kötést tettél a göröggel. Tudom. ISTVÁN: Igaz. SAROLT: Gyula a télen a bolgár cárral kötött fegyveres barátságot. Gondolom, hallottál erről is. ISTVÁN: Király tudtán kívül és engedelme nélkül tette! SAROLT: Ajtony biztatta. GIZELLA: Ajtony lázadó! SAROLT: No lám... Lázadó? ISTVÁN: Az. Ajtony vezér fegyveresei a hajókat, melyek a király sóját hozták, a szegedi révnél megfogták, a király szolgáit a hajókról elkorbácsolták, és a Tiszán átkergették. Hogy ezt megcselekedte, fejével felel Ajtony úr. GIZELLA: A király tudja, mit tesz. Meg kell tipornia azt, ki engedetlen, és kevélységével kárt tesz az országnak. Ezt cse- lekszi Ajtony, de Gyula is! SAROLT: De a bátyádra támadsz! ISTVÁN: Csak a bolgárra megyek, anyám. Gyula úrhoz nem nyúlok. .. Nehéz gond ez nekem... Ha veszteg marad, s ez-
