Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
tán királyként ural, senki sem háborítja... Menj, anyám, s adjon neked az Isten tovább jó egészséget. Imádkozz fiadért, ha van még lelkedben szánalom az iránt, akit szültél. (Sarolt kimegy. István Gizellához fordul.) ISTVÁN: Egészséges vagy, látom. S a gyermek? GIZELLA: Most alszik. Jámbor gyermek, csendes, mintha nem is fiú volna. De ő tán megmarad most már minékünk. ISTVÁN: Lám, a Szentatya jól imádkozott. GIZELLA: Miért ment el a nagyasszony? ISTVÁN: Nagyon egyedül maradt itt.. GIZELLA: Nem szeret nálunk. Gondolom, engem nem szeret. ISTVÁN: Ápolt téged, éccakázott, ágyadtól nem moccant egy hétig. GIZELA: A fiadért, az unokájáért tette, nem értem. Pedig tudom, akarta, hogy ide kerüljek. ISTVÁN: Ő jót akart. GIZELLA: Sok voltam neki. Útjában voltam. Jobb is tán, hogy elment... mindenkinek. ISTVÁN: Nem tudod, mit beszélsz, Gizella! (Radla lép be.) Mit háborítasz? Senki ne keressen ma már. RADLA: Váratlan vendég. Veled kíván szólani, Uram, s most nyomban (Csanád lép be.) ISTVÁN: Csanád! Szólj, honnan jössz, s mi dolgod itt! CSANÁD: Marosvárról. S nagy sárban, vízben. Egyedül, Nagyuram. ISTVÁN: Ajtony küldött vagy Gyula? CSANÁD: Egyik sem. Szöktem. ISTVÁN: Szöktél? CSANÁD: Megszöktem. Leütöttem a vezért, és megszöktem a várból. ISTVÁN: Meghalt? CSANÁD: Csak ököllel ütöttem. Az orcájába. ISTVÁN: Miért? CSANÁD: Korbáccsal fenyegetett. ISTVÁN: Téged? Korbáccsal? Miért?... Miért? CSANÁD: Ittas volt. RADLA: Csanád úr... ISTVÁN: Igazat szólj... Zoé? CSNÁD: Leütöttem, mert megverte azt az egy asszonyt, akit szeretek. Korbáccsal verte meg. S ezért meg fog halni. GIZELLA: Ki az asszony? ISTVÁN: A vezér felesége. CSANÁD: Megölöm, s elveszem tőle. Ennyi az egész, Nagyuram. GIZELLA: Gyalázat. ISTVÁN: Ennyi hát... Neked csak ennyi, Csanád.... Hozzám futottál, mit akarsz tőlem? 15
