Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő

7

GÉZA: Az udvarispán jöjjön! Igazad lehet, pap. Sietni kell. Két holdfordulásra misét akarok a templomban.

RADLA: Vécéimről van-e híred, Uram?

GÉZA: Vízen indult Győrvárról, még hajnalban. Ma megérkezik.

GÉZA: A kőtemplom pedig két holdfordulásra készen legyen. Mesterembert, meg kétkezi rabot és fuvart annyit állíts, ameny- nyire szükséged van. Sietni kell. (Messziről nyújtott tülökhang.)

GÉZA: Hajó. A miénk-e?

RADLA: Evezős és vitorlás. Idegen hajó. (Géza a szettjét lehunyja, feje

hátrahanyatlik.) Az Úr... (Odasiet, lehajol, egyik kezével a hútracsuklott fejet emeli fel, a másikkal csuklóját fogja.) Tusa- kodik. A nagyasszonyt hívjátok!

GÉZA: Hagyjatok... ejnye, mit műveltek velem?

SAROLT: (be.) Az én jó uramnak ismét gyengélkedik?

GÉZA: Senkitől nem viselem, hogy gyengének lásson. Tőled sem,

asszonyom! Egyébként, Vecelin hajója tüstént a révben lesz.

SAROLT: Mintha tudtam volna. Egyvágtában jöttem a csepeli majortól

a tikkasztó hőségben.

GÉZA: Már két napja itt van Iréné is, az erdőelvi ángyod.

SAROLT: Hamar megjárta a tengert. Hát a húgát, elhozta-e?

GÉZA: Itt van az is.

SAROLT: S milyen?

GÉZA: Sudár, barna, s ami férfiembernek a legfőbb, alig csak tizennyolc esztendős.

SAROLT: Ajtony úr ötven. Sietős lehetett a marosvári vezér barátsága a

görög császárnak, hogy vállalta a lánykával a tengeri utat.

GÉZA: Kellett a sietés: a bolgárok földje lángokban, vérben...

SAROLT: T ovábbmennek?

GÉZA: Itt várják Gyula vajdát s Ajtony vezért. Nem unatkoznak. Istvánnal meg Csanáddal mulattatom őket. (Csend.) Mindent bejártál, amit mondtam?

SAROLT: Mindent. Veszprémet, Fehérvárát, Soltot és a pilisi majort,

meg Csepelt is. És találkoztam Koppány úrral.

GÉZA: Hát találkoztatok?

SAROLT: Veszprém alatt. A tónál jártában kapott hírt rólam, és eljött...

GÉZA: A várig feljött-el?

SAROLT: Csak a vár alatti szérűig. Lóról se szállott, s én is lóról beszéltem vele. Üzeni, jó egészséget kíván Géza úrnak, az ő atyafiának, kinek betegségét fájlalja. Mert baj, ha a csikósgazda ágyban nyugszik. Mondja, könnyen megtépik a ménest a farkasok.

GÉZA: Egyebet nem mondott Vérbulcsú unokája?

SAROLT: Még annyit: a hívást megértette. Ott lesz a gyűlésben.

Hamarnak tartom e számadást, Uram!

GÉZA: Nem asszony dolga az eldöntése. Nincs halasztás. Az én kurta időm kiméretett, Sarolt. És számolni még én akarnék... S még mindig nem tudom, Istvánban mi lakik.