Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
8 SAROLT: Engedelmes és szelíd. GÉZA: Ez az, hogy csendes természetű. Az ilyen nem tud parancsolni. És hadat sem vezetett még. (Radln apát jön Vécéimnél.) SAROLT: Vecelin... VECELIN: Köszöntelek, Nagyuram s tégedet is, Sarolt, Nagyasszonyom. Köszöntését hozom bajor Henrik hercegnek, aki hűséges barátod volt a múltakban és marad a jövendőben is. GÉZA: Igaz. Huszonöt esztendeje tartunk békességet a bajorral. Sarolt, tölts áldomást Vecelin úrnak. VECELIN: Egészséget adjon nektek az Úr! GÉZA: S most halljam, az üzenetet? VECELIN: Henrik úr azt mondotta: üzenem uradnak, bajor Gizellát, császári bátyám akaratával, szívesen adom a magyarok nagyurának. SAROLT: No, adja már... Hát mégis ideadja... VECELIN: Oda. De a herceg tudja, hogy István ma még nem parancsoló vezére a magyar nemzetségnek. A magyarok törvénye pedig más, mint a bajoroké. Akarná, ha majd István az ország kardját megmarkolja, másik kézéi en a keresztet mutassa fel. SAROLT: Láttad-e azt a lányt? VECELIN: Nem láthattam, mert klastrombán van. Úgy mondják, apáca.
