Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
9 GÉZA: A herceg szándékait már ismerjük. De mi a császár akarata? RADLA: Ugyanaz, amit Henrik úr üzent. Mert a császár a bajor hercegnek parancsol, a császár őfelségének pedig az Űristen parancsol. SAROLT: Úgy látszik, várni kell mégis. VECELIN: A vezéri botot még te tartod a markodban, uram... RADLA: S jól van az ott. GÉZA: És ha az én markomból kihull? Mi lesz akkor, morva pap? S te mit gondolsz? VECELIN: Csak azt tudom, uram, nekem akkor ez országban nehéz lenne maradnom. RMDLA: S valahány papnak is... GÉZA: Hogy ennek elejét vegyük, akarom, hogy a vezéri botot István kapja. Még most. A herceg üzenete megerősített döntésemben. RADLA: Talán ez az egyetlen utad, uram. Ha járható... GÉZA: Járható, ha a törzsek mellettem jönnek. VECELIN: És ha Koppány úr nem? GÉZA: Tudhatod, hogy nem. VECELIN: Akkor Koppány mögé sorakoznak fel mind a pusztai nagy nemzetségek. GÉZA: Régen számolok ezzel. De ha Gyula, az erdőelvi vajda, vállalná Istvánt... RADLA: Vállalja-e? SAROLT: Testvéröcsém... bár ez még nem bizonyosság. GÉZA: Holdtöltére tanácsba hívtam a törzseket. S ezt nem másítom. Itt lesz Gyula vajda is... s akkor. (Zoé, Iréné be.) IRÉNÉ: Bocsáss meg, Uram, ha dolgodban zavartunk. De hallottam nagyasszonyunk érkezését. Köszönteni akarnám én is, Zoé húsom is. ZOE: Kérlek, fogadj engem is olyan szeretettel, mint Irénét. SAROLT: (Megöleli.) Szép virágot küld Konstantinopolisz az erdőelvi hegyek közé. ZOÉ: Köszönöm, Nagyasszonyom. IRÉNÉ: Látom, fáradt vagy, Asszonyom, és dolgotok is van még. Nem zavarlak tovább, megyünk és járkálunk a kertben, mert a forróság elmúlt már. GÉZA: Maradjatok. Mi elvégeztük. Lepihennék most. Vecelin úr, kimondom, a császár akarata az én akaratom. Gizellát jó szívvel fogadom fiam asszonyául. VECELIN: Úgy legyen, Uram. RADLA: Ámen. (Géza kimegy Sarolttal.) VECELIN: Nagy dolog, ha Géza úr akar valamit, és még nagyobb, ha a császár akar. RADLA: De legnagyobb, ha az Úristen akarja. VECELIN: Ám a végén mégis az lesz, amit karddal és kopjával végeznek
