Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Balázs Géza: Médiaszöveg - médiapedagógia
Itt állunk. Az értelmiség arra való, hogy figyelmeztesse a társadalmat, különösen a döntéshozókat az elkerülhető veszélyekre. A figyelmeztetés már jóval korábban megtörtént gondolkodó emberek gyülekezetében, publikációkban, és semmi sem történt. Pontosabban: történt valami, aminek van esélye ellensúlyt képezni a média- és társadalmi elhülyülés ellen. Ez pedig a médiának az oktatásba, a tananyagba való beépítése. Hosszú folyamat lesz, sok-sok buktatóval, de esélyt ad rajta, hogy növelje a médiatudatosságot. Hartai Lászlóval, a médiaismeretek tantárgy egyik kidolgozójával készített beszélgetést Lőcsei Gabriella. Ebből idézek: „Aki sikerrel kívánja az öt-kilenc éves gyermekek médiaoktatását megoldani, annak legalább három elemet kellene összekapcsolnia: a nemzetközi médiakutatások eredményeit a pedagógiatudomány tapasztalataival és a gyermeklélektani ismeretekkel.” (Lőcsei, 2003) Végülis a tantárgyat bevezették, a tankönyvek, segédkönyvek megszülettek. A médiapedagógia célja a médiainformációk jobb megértése és lehetőleg rela- tivizálása. MÉDIAPEDAGÓGIA, INTERN ETPEDAGÓGIA A médiapedagógia azt akarja tudatosítani: „Tudd, hogy nem tudsz mindent, ha a médiára hagyatkozol.” Vagyis azt, hogy a médián kívül is van élet. Egy médiapedagógia alapvető feladatai közé a következők tartoznak: 1. a kommunikációs (különösen új kommunikációs) formák megismerése, tudatosítása (médiatudatosság); 2. a médiaközlés összetevőinek, hatásainak megismerése (médiaelemzés); 3. médiakritika (kritikus médiafogyasztás). Sok sikert ehhez a kísérlethez, reformhoz. En teljes szívvel szurkolok neki, mert a műveletlenség, a médiaműveletlenség ma már nemcsak közérzetbeli, társadalmi károkat okoz, hanem alapvetően gazdasági károkat is. így pedig nincs „tudásalapú”, „modern” társadalom. Más kérdés, hogy a most bevezetett mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgynak pillanatokon belül el kell jutnia az informatika világáig. Az informatika ugyanis folyamatosan bekebelezi a médiát, s jó nagy részt harapott már magának az emberi kapcsolatok, nyelv- használat világából is. A XXI. századi gyermek nem csupán a képernyő-, hanem az internetnemzedék képviselője. Talán ma még nem késő a médiapedagógia nyomán internetpedagógiáról beszélni. Hadd álljanak itt intésül Roska Tamás informatikus szavai, amelyekkel mintegy visszatérünk az előadás elején mondottakhoz, az információs robbanáshoz, az információs technológiáknak a személyiségre gyakorolt hatásához: „A információk tengere: holt ismeret. Akkor válik tudatossá, ha az információk - fogalmak, adatok, tények, axiómák, törvények és következtetési szabályok egy adott szakterületre vonatkozó, térben és időben rendezett halmaza - egy gondolati keretben helyeződnek el, és ebben helyes igazodást nyújtanak. Ezt a gondolati keretet, a fogalmak és törvények személyes megértését, a fontos adatok ismeretét, ha kell az absztrakció magasabb szintjére való eljutást nem lehet csak játékosan és mellesleg elsajátítani. Az ezt propagálókról általában kiderül, hogy maguk sem jutottak el erre a szintre. Fontosak az élmények és a motiváció, de a személyes erőfeszítés sem hiányozhat. [...] Az a 136
