Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Czigány Lóránt: A magyar forradalom az angol sajtó tükrében

vérplazma, valamint más gyógyszer indult útnak a határ felé... Az orvos ezt mondotta: „Diákok és munkások rendbontás nélkül gyűltek cso­portba a polgármester hivatala előtt, hogy jobb viszonyokért és új kormány létrehozásáért tüntessenek. Fegyver nem volt senkinél, nők és gyerekek is voltak a tömegben. Aztán végigvonultak a főbb utcákon. Amikor elhaladtak az államvédelmi hatóság székháza előtt, az ablakokból hirtelen megszólaltak a rejtett géppuskák. A tömeg sűrűjébe lőttek. Tíz perc alatt az utca megtelt halottakkal. Hatvanhárman haltak meg, több mint 200-an megsebesültek, nagyrészük súlyosan. A pánik hamar dühhé változott át, és a felháborodott tömeg a laktanyákhoz sietett, ahol a katonák, meghallva, mi történt, feltörték a fegyverraktárakat, és felfegyverezték az embereket. Az államvédelmi hatóság székházát megostromolták, és rövid, de mindkét oldalról sok áldozatot követelő csata után, elfoglalták. A felkelők egyik vezetője elmondta, hogy a támadás során megsebesültek között volt Stefkó József AVH-s tiszt is, aki a tüzelésre kiadta a parancsot. - Kórházba vittük, őrt állítottunk mellé, de a meggyilkoltak rokonai benyomultak a kórterembe, kihurcolták, és halálra taposták. {The Sunday Times, október 28.) Azok a magyarok, akik Budapesten az angol követhez fordultak, biztosak lehetnek abban, hogy a nyugati világ valóban szívből jövő együttérzéssel és elismeréssel nézte hősi küzdelmüket, csak arra vigyázva, hogy ne rontson a helyzeten beavatkozási kísérlettel, kivéve talán az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül. De milyen lesz a hatás Ázsiában és a Közelkeleten? Az elmúlt években szinte egyedül Nehru ment odáig, hogy megengedje magának időnként azt a luxust, hogy elismerje: a nyugati nem az egyetlen fajta imperia­lizmus. Ma Kelet-Európa hősiessége sok szemet kinyitott, sokan megismerték a szov­jet zsarnokság igazi arcát és azt a gyűlöletet, amellyel a leigázott népeket keze­lik, akár kommunisták, akár nem. {The Sunday Times, október 28.) A magyar felkelés elérkezett harmadik és legvéresebb szakaszához. Közel egy héttel ezelőtt kezdődött, fegyvertelen tüntetésekkel... A harc tovább tart Budapesten a hétvégén is, bár csökkentett szórványos formában. A legsúlyo­sabb összecsapások a budai hegyekben, Csepelhez közel, a város közepén: a Sztálin út egyik szakaszán, valamint a Mária Terézia-laktanyánál vannak. Itt egy diákcsoport most már negyedízben tagadja meg a megadási felszólítást. Szovjet T-34-es és T-54-es harckocsik közvetlen közelről tüzelnek... A tankok az egyik városnegyedből a másikba dübörögnek át, és a földdel egyenlővé tesznek minden olyan házat, ahonnét puska tüzel, vagy ahol fegyveresek jelen­léte egyáltalán feltételezhető. Lehet, hogy Moszkva helyre állítja az úgy­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom