Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Borbély László: Tizenkilencezer forint

Ernő felugrott a pádról és dühösen rátámadt a bácsikájára. Megragadta a vállalnál és rázni kezdte az öreget.- Igen? És akkor mihez van jogom? Ahhoz, hogy minden másnap támo­gassalak hazáig? Hogy elviseljem, hogyan röhögnek rajtam a srácok az ut­cában? Hogy a lányok úgy gúnyoljanak: „Nézzétek, 0tt jön a Hajléktalan Ja- mesz Csicskása!” Elegem van ebből a szar életből! Most már tudni akarom, miért lettél ilyen ember! Hátha rájövök arra, miért büntet a sors veled! Érted? Tudni akarom! És ha kell, addig verem a fejed a pádhoz, míg ki nem nyögöd, hogyan kerültél be a zsákutcába! Jamesz megrökönyödve nézte az unokaöccsét, majd fuldoklani kezdett a köhögéstől. Ernő elengedte a vállait és leült mellé. Arcát a két tenyerébe te­mette.- Mindig ilyen vagány, fiú gyereket szerettem volna, mint te vagy - kezdte Jamesz. - Irigylem az öcsémet... Ernő felnézett a bácsikájára.- Köszönöm szépen! Sokra megyek vele! Jamesz halkan folytatta:- Egyszer még sokkal többre viszed, mint az öcsém és én együtt. Mi utál­juk egymást. Az öcsém lenéz engem, a nímandot, és fordítva sem jobb a hely­zet. Ernő bólogatott.- Erre magamtól is rájöttem.- Szánalomra méltó, fekete bárányként kezel azóta, hogy elítéltek nemi erőszak miatt. A Csordás egyébként jobban tenné, ha befogná a száját. Az uno­kabátyja nézte ki azt a nőt. Ugyanabban a klubban bokszoltunk. Sokkal jobb ökölvívó volt nálam. A szakosztályvezető elvtárs arra kért, hogy legyek tekin­tettel a válogatott sportolók érdekeire. Olimpiára készültek, a botrány a leg­rosszabbkor érte volna őket. Én a sérült szemem miatt úgysem vihettem volna sokra. Fiatalon sokat verekedtem... a szemem is akkoriban sérült meg. A vá­gás nyomát a mai napig viselem. — Jamesz ujjával a szeme alá mutatott. — Miután az a nő feljelentést tett, engedtem magam meggyőzni. Azt hittem, tényleg az a legokosabb, ha magamra vállalok mindent. Sok választásom nem volt, sportolóként úgysem vettek számításba. Megcsuklott a hangja. Szünetet tartott, hogy megemberelje magát, Ernő átkarolta.- Azt szerettem volna elérni, hogy emberszámba vegyenek. Érezni, hogy szükségük van rám.- Megérte?- A klub ügyvédje valahogy rávette a nőt, hogy vonja vissza a feljelentést. Nyilván pénzt adott neki. Garázdaság miatt azonban így is a bíróság elé ke­rültem. Akirótt büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. Nem kel­lett börtönbe vonulnom. A klub segédmunkásként alkalmazott, de nem kellett melóznom sokat, többnyire az edzőteremben lógtam. Segítettem iskolázni, ta- nítgattam a fiatalokat, dumáltam, jó hangulatot teremtettem. Évekkel később intéző lettem a Csordás mellett. Ernő levette a karját a bácsikájáról.- Haragszol rájuk? 773

Next

/
Oldalképek
Tartalom