Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Borbély László: Tizenkilencezer forint

- Csak magamra. Senki másra. És undorodom ettől az egész átkozott komédiától, amit ti életre hívtok.- Haragban vagy önmagaddal? Ezért piálsz? Ezért játszol? Ezért hazudo- zol reggeltől estig? Hogy könnyebben viseld el a hétköznapokat?- A sok linkség szinte magától jött, egyik következett a másik után. A tétlenség mindig bajba sodort. Eleinte még tartottam magam, aztán fokozatosan elzüllöttem. Velem soha semmi fontos nem történt ebben a büdös életben, azon kívül, hogy valaki meghívott egy italra vagy cigarettára. Rengeteg kurvám volt, szerelmem egyetlen egy sem. Tudod, ha sokáig nézel az örvénybe, az örvény visszanéz rád.- Ezt olvastad?- Megtapasztaltam.

Pálinkás Jamesz halkan fütyülni kezdte kedvenc nótáját.- Mindent jóvá lehet tenni valahogyan - jegyezte meg Ernő.

A bácsikája abbahagyta a fütyülést.- Tizenkilencezer forinttal?- A pénz nem minden. A te életedben megrekedtek, megálltak, rohadni kezdtek a dolgok, de ez nem tarthat örökké. Szedd össze magad! Segítek! Meg- védelek önmagadtól.

Jamesz nevetett rajta.- Te? Hogyan?- Majd útközben elmondom. Lassan indulni kéne. Apa szétveri a fejemet.- Dehogy veri. Jól ismerem az öcsémet.- Mit mondunk majd neki?- Kimagyarázzuk valahogy magunkat. Na gyere! Iszunk egyet a nagy ijedtségre. Majd mesélsz nekem arról a lányról, aki hiába várt rád az uszodában.- Erről honnét tudsz?- Néha beszélsz álmodban.- Tényleg?

Elindultak a közeli éjjel-nappali üzlet irányába. Az öreg közben végig énekelt.

A borozó előtt egy kontyos néni figyelte őket, halkan dúdolta ő is a nótát, nekilátott, hogy újságpapírral összeszedje az ürüléket, amit a korcs kutyája imént hagyott maga mögött.

A festők mára végeztek a munkával. Holnap folytatják. Ernő anyja az ablak előtt állt. Az utcát kémlelte. Arca nagyon ráncos volt, régóta nem festette magát. Már átöltözött, gyűrött nadrág és szürke trikó volt rajta. Apa mezítláb, alsónadrágban és lyukas pólóban ült a tapétavágó asztalnál. Csomagolópapírból ette a felvágottat. Kiflit harapott hozzá, néha ujjnyi vastagon kent vajat a péksüteményre.- Már régen itthon kellene lenniük!- Miért aggódsz annyira? - kérdezte Apa teli szájjal. - Tudod jól, hogy a bátyámat megtalálni nem egyszerű feladat.- Néha nagyon a terhűnkre van a testvéred.

Apa kijavította.

774