Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - Borbás György: Szavakkal nem tudom, tettekkel nem lehet meghálálnom...

Egy olyan fejedelemről, mint István, ki a legnagyobb reformot, mely eddig történelmünkben előfordul, valósította, ki áthatva a korszellem intő szózatától, belátta a christianismus létkérdését, és épen ezért nemzete iránti szeretetből üzent hadat a százados traditióknak; kinek elég bátorsága és erélye volt, nem gondolva trónjával és dynastiájával, az ősi keleti vérmérsékletű magyar nemzetet előttünk ismeretlen eszméken alapuló új vallás elfogadására bírni, csupán azért, mert a korszellem követelte ezen lépéseket; ki a nyugat-európai államélet modern eszméitől lelkesítve, joglemondásra bírta a törzsfőket és olygarchai kormány helyett monarchicus államformát teremtett;... István király megadományozta a pannonhegyi apátságot azért, hogy apátjai, szerzetesei iskolákat állítsanak, hogy minél több tanárt nevelhessenek, és minél inkább terjeszszék a keresztyénvallás mellett a népműveltséget. Tudta ő azt nagyon jól, hogy nem a keresztvíz mossa le a vad szokásokat, hanem a művelődés."

Családi öröksége a jogtudományokhoz vonzotta az ifjút. Wlassics Gyula 1886-tól lett az Akadémia tagja. 1895-1903 között, közel tízéves minisztersége idején országszerte több száz népiskolát és sok kisvárosi - köztük például a ceglédi, zalaegerszegi, szentgotthárdi — gimnáziumot létesített.4

„...E díszes csarnokban működő tanár urakhoz fordulva, nem akarok én ez alkalommal a középiskola föladatáról elmefuttatásokba bocsátkozni, de kérem önöket egyre: tanítsák meg különösen az ifjakat a tanulás tudományára. Vigyék ki az ifjak az élet küzdelmeibe a legerősebb fegyvert, az ítélőképességet. »Non múlta séd múltúm« sarkcsillagként ragyogjon az épület boltozatán. A tanuló ne csak azt tudja, a mit a tanártól hall, de tudjon egész életén át, tanulni és ítélni. A tanulási tehetség, a tanulási kedv és képesség iide frissességét vigyék ki az életbe magukkal. De ne csak tanítsanak uraim - neveljenek is. Ne tekintsék ezt tudományos foglalkozásuk mellett alárendeltnek. Ne tekintsék a középiskolát olyannak, mely fölment a nevelés kötelezettsége alól. Tudom, azt nem is teszik, mert önök tudják a legjobban: minél több tiszta és férfias jellemmel gazdagítani e hazát - a legszebb hivatás." — mondta Wlassics Gyula a tanári hivatásról a szentgotthárdi gimnázium avatóbeszédében.

A büntetőjogászból lett miniszternek inkább csak a szakmai tudományos, illetve az egyház- és oktatáspolitikai tevékenységét kutatták és ismerték.5 A széles látókörű politikus azonban a művészetek és a közművelődés korszakos jelentőségű mecénása és megújítója volt. Élvezte a kortárs szellemi elit képviselőinek fenntartás nélküli bizalmát. A kor jeles művészei, festők, írók, zeneszerzők és politikusok készséggel támogatták a miniszter korszakos kezdeményezéseit az oktatásban és közművelődésben. A családi levelezésben megőrzött, hozzá írott levelekből közreadott válogatásban, mint tükörben egyaránt kirajzolódik a politikus és a levelek küldőinek portréja, egyben a kor formálódó művészeti közélete. Nemcsak azok tartalma, olykor meglepően nyílt, őszinte hangvétele, hanem a megszólítások és elköszönések is a szeizmográf finom érzékenységével közvetítik a kapcsolatok hőfokát, annak változásait.5

Szoros barátság fűzte például a romantikus nagy mesélőhöz. Erről tanúskodnak Dr. Jókai Mór keze nyomát őrző, szépen kalligrafált levélemlékek.' A Wlassics család által - az ötvenéves írói évforduló alkalmából - az ünnepelt címére eljuttatott, lelkesült hangú köszöntő is a régi barátság szívből jövő, szép megnyilvánulása.

960