Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11-12. szám - Borbás György: Szavakkal nem tudom, tettekkel nem lehet meghálálnom...
Budapest jan. 6. 1894. Kedves Uram Bátyám! A nemzet mai nagy ünnepén mi is megjelenünk Előtted, hogy szívünk melegével üdvözöljünk és kérjük a Mindenhatót, hogy fajunk, nemzetünk, de a világ dicsőségére még sokáig forgathasd azt a. tollat, melynél még eddig fajunk kezében hatalmasabb fegyver nem volt. Az Ég áldja meg fennkölt lelkedet, nemes szívedet és tartsd meg kegyes jó hajlamaidat a mi szívünkre is, kik szívvel járulunk a mai ünnep közvetlenségének, átérzésének fokozásához. Nőmmel együtt mély tisztelettel vagyok igaz híved. Wlassics Gyula De a jogászi szakértelem nyújtotta időbeni, önzetlen támogatás is jól jött a fenyegető kiadói per miatt veszélybe került írói hírnév védelméhez, megmentéséhez. Kegyelmes Uram! Kedves Barátom! Bocsáss meg, hogy jelen levelemmel háborítalak, de nagyon szenvedő állapotban vagyok, személyesen nem tiszteleghetek Nálad: a szobát őrzöm. Olyan nagy bajba kerültem, amilyenben, életemben soha sem voltam, saját figyelmetlenségem folytán, s melyből nem tudom magamat kiszakítani. Egy itteni könyvkiadó céggel néhány éve előszerződést kötöttem némely munkáim kiadása végett, s a szerződés aláírásánál elhagyott az emlékezetem, hogy én ugyanezen munkáim kiadói jogát már más kiadó cégnek kötöttem le szerződésileg. Most az egymással ellenkező szerződések következményei a fejemre szakadnak. Egész sorozata a pereknek indult meg, s készül folytatódni, melyekben nem csak beláthatlan anyagi veszteség, de becsületem kára is fenyeget. A kiadókat nem bírom kiegyeztetni, s ügyvédek sem tudnak rajtam segíteni. Nincs pártfogóm, akihez forduljak Rajtad kívül, és senki sem segíthet rajtam más, mint Te, az irodalom lelkes patrónusa. A Te hathatós közbenjárásod, illetve egyetlen szavad kieszközölhetné kiadómnál, hogy a vele kötött szerződésnek azon pontozatait, melyek engemet ily beláthatlan perpatvarba fognak keverni, amik életem utolsó napjait végkép megkeserítendik, a Te kedvedért mondjon le (természetesen anyagi sérelem nélkül). Hisz én egészen jóhiszeműleg írtam alá azt a szerződést, nem emlékezve rá, hogy egy korábbi szerződésemnek útjába áll. Annál fogva az én túl merész kívánságom Te Hozzád, mint legigazabb Barátomhoz az volna, hogy tekintve rongált egészségi állapotomat (folyvást szédülök) ha tehetnéd, boldogítanál nagybecsű látogatásoddal, svábhegyi magányomban, ahol ügyemet részletesen Eléd terjeszthetném; - vagy ha ezt nem teheted, határoznál meg egy órát és helyet, amelyen, és ahol egy általam megbízott jó barátom Nálad megjelenhetne, és helyzetemről informálhatna. Azon megbecsülhetlek nagy kegy esetére, ha Te személyesen bocsátkoznál le hozzám, különösen kérnélek alázatosan azon szívességre, hogy e kitüntető Iátosatás napiát és óráját előre tudatnád velem, hogy előterjesztéseimre az előkészületeket megtehessem. Legmélyebb tisztelettel és baráti üdvözlettel maradok. Svábhegyen 1902. jan. 15-én Igaz híved és szolgád Dr. Jókai Mór ’ 961
