Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Beke György: Cserna vizén zúg a malom
lamosítás a hunyadi kohászati üzemeket nem érintette, mivel kezdettől fogva állami tulajdonban voltak. De a nagyobb iramú iparfejlesztés itt is azután indult meg. Ekkor már a Székelyföldről, a Mócföldről is jöttek ide, éppen úgy, mint a Zsilvölgyébe, munkát kereső falusiak. Velük együtt áradt erre, így szokott ez lenni, a társadalmi hajótöröttek és a szerencsehaj szolók népsége is. Irányították is ide őket, abból a meggondolásból, hogy a kohók tüzénél a zül- löttség mikrobáit vagy az egészségtelen származás „mérgező anyagait” is kiizzadhatja magából az egészséges szervezet. A bukaresti Kőkereszt utcai nyilvánosházak bezárása után lakóik csapatostul tűntek fel Vajdahunyad akkori városszélén, a pléhból, hulladékfából összetákolt barakkokban. A közeli Hátszegre kiemelt földbirtokosokat telepítettek, közülük a fiatalabbak a kohóknál kerestek menedéket. És nagyjából ez időben, illetve még előbb sereglettek errefelé az önkéntes ifjúsági brigádosok, akik hallatlan optimizmust, lelkesedést és tapasztalatlanságot hoztak magukkal. Ezek voltak az igazán nagy társadalmi, népmozgalmi hullámverések Vajdahunyad újkori életében. Az ötvenes évek végén érkezőkre - jöttek ezek a messzi Szilágyságból és Suceavából is - alig figyelt már a város. Igazi nagyváros lett közben, kilencvenezer állandó lakója van, az emberek még látásból sem ismei’ik egymást — miként a hatezer lakójú egykori kisvárosban -, s ki törődik azzal, ha egy családot ideszakaszt - mondjuk - a Szilágyságból a vonzás és taszítás egybeműködő ereje. Ha a termelőszövetkezet kapuja helyett a vajdahunyadi kombinát kapuját nyitották meg inkább, maguk sem tudták, miért, hiszen akkor még mind a kettő egyképpen ismeretlen volt számukra. Dézsi János Kémerről jött, ötven másik családdal együtt. Markolódarun dolgozik az acélöntődében. Különben villanyszerelő a mestersége. Gépészember volt az apja is, Dézsi István abban a szilágysági nagyközségben. Tüzesgépje volt, azzal csépelt a szérűn. Valami dolga akadt, egy óráig se volt távol. Mikor jött vissza, hallotta, hogy gyanúsan szól a tüzesgép. Eldugult az egyik cső. Mire megnyitotta volna a biztosítószelepet, az is elromlott éppen, a tüzesgép szétdobta magát, úgy felrobbant, hogy a gépészt is messze hajította. Ez az emlék is kergette hazulról Dézsi Jánost. Meg arra gondolt: mihez fogjon ő a téeszben, hiszen nem földműves, szégyenszemre kaszálni kezdjen, jobb lesz neki valamelyik ipartelep.- Volt-e olyan család, amelyik hazament azóta?- Ha nem egyéb, nyugdíjas életre majdnem mind hazakívánkoznak.- Maga is?- Nekem már semmim sincs Kémeren.- Eladta a családi házat?- Rongálódik, ha nem lakik benne a gazda. Menjen az is... a többi után... Szilágy megyeiekkel a kombinát majdnem mindegyik részlegén találkozhatok. Legtöbbjükkel persze a nagyolvasztóknál. Aránylag ez a legnehezebb munkahely, itt a legtöbb a tegnapi falusi és a közeli falvakból bejáró ingázó. A faluról jött abba is belekapaszkodik, amiről más, tapasztaltabb (élelmesebb) szívesen elhúzódik. Goroszlóról is van itt egy csapat. Még többen voltak, mondja Futó Béla a nagyolvasztó mellett, de sokan hazamentek azóta. Zilahon is üzemek épülnek, hazavonzzák az idősebbeket.- Maga mennyi ideje dolgozik Hunyadon? 437
