Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Bartha András (Borto Andrei): Pusztuló Pusztina - Félrevert csángó harangok siralmai
gyötört népcsoport ez, mely életvitelében és körülményeiben messze elmarad a kívánatos civilizációs szinttód. Annyira elesettek, értelmiségüktől megfosztottak, hogy erejük sincs jajszavukat belekiáltani a nagyvilágba. A több mint 80 csángó falu közül Pusztina, Gajcsána, Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak, Klézse, Somoska, Pokolpatak, Frumosza, Forrófalva, Kiilső-Rekecsin és Diószén települések, hol még napjainkban is szinte 100%-ban értik és beszélik a magyar nyelvet a fiatalok is. A Tázló (Tazlau) - Nagy Tázló (Tazláu Maré) - bal partján és a Magúra (Magúra) nevű domb oldalán fekvő Pusztina (Pustiana) Moldva legfiatalabb magyar települései közé tartozik, hiszen a madéfalvi vérengzést követően, de valószínűleg valamivel később, a XVIII. század utolsó évtizedeiben alapították. Ennek ellenére a falu településének körülményeit csak a szájhagyomány tartja nyilván, mégpedig úgy, hogy Erdélyből, pontosabban Csíkból bejöttek menekültek eló'ször egy közeli román faluba, Blegyestbe (Bláge^ti) mentek, ugyanis cséplést vállaltak és ismeró'seik voltak; amikor a szomszédos területet egy magyar ember, bizonyos Nemes nevezetű kibérelte. Kaszáp István, aki az 1910-es években született, a következőképpen mesélt a falu keletkezéséről: Márták ide bé Csíkból csépelni s tőlük született Pusztina. Jártak ide, s mikor Madéfalván megtámadták a székelyeket, a bujdosók ide menekültek, mert itt már voltak ismerőseik. Aztán jött egy magyar származású ember, Nemes nevezetű. S ittegyen kibérelt egy birtokot malmostul, udvarostul, mindenestül. Amikor Blegyestbe a magyarok ezt meghallották, eljöttek hozzá, harmincán voltak, s letelepedtek fenn a »Fenekben, a Laci Erdejében«. Merthogy a Lacik voltak az első usztinai lakósok, aztán a Beczék, az Erössök, s errefelé a Pállok, a Barthák. Amikor jöttek ki Blegyestből, az erdőn kaptak egy harangot. Ezt a harangot a törökök elől dugták volt el, mert amikor betörtek, a harangokat gyűjtötték össze, ágyút öntöttek belőlük. Hogy kik dugták el, ma sem tudja senki. Hanem azok az emberek megkapták és elhozták ide a faluba. Kicsi harang volt. ” Elegyest Pusztinától észak-keletre található román falu és szerepel Zöld Péter 1781-ben, Batthyány Ignácnak, Erdély püspökének küldött jelentésében. Más forrásban azóta sem fordul elő, tehát nagyon valószínű, hogy a magyar lakossága nemsokára átköltözött Pusztinába (vagy más közeli magyar településre). Az elsőként érkezők puszta helyet találtak itt, innen kapta volna a falu a Pusztina nevet. A falu eddig használt elnevezései: Pustiian, Pusztina, Pusteana, Pustiana, amely a szlávból került át a magyar és a román nyelvbe, hasonló jelentéssel. A hagyomány azt is emlegeti, hogy az első telepes neve Pusztina György volt, aki még Csíkból jött be. Hogy mi lett később a Pusztinát alapító Nemessel, arra a szájhagyomány nem ad felvilágosítást. Megemlíti, hogy az első telepesek nem a jelenlegi falu helyén, hanem attól északra, a Pojána nevű részen vertek tanyát, s ott egy kis falut hoztak létre, de mert templomuk nem volt, idővel ők is beköltöztek a falu jelenlegi területére. A fenn említettekhez hozzá kell fűzni, hogy a falunak volt másik megállója is: Pusztinától keletre levő Littyek, de mivel az időjárás túl mostoha volt, új területet kerestek. Azonban van egy másik változat is a falu keletkezéséről. Mint ahogy a dokumentumok is tanúsítják, a menekültek sok esetben a már korábban létező magyar falvakban telepedtek le. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani Pusztina nevének első okirati említése, 1697. június 28-án Bernardino 146
