Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Bartha András (Borto Andrei): Pusztuló Pusztina - Félrevert csángó harangok siralmai
Silvestri konvertuális Ferenc-rendi szerzetes beszámolójában, amelyet a szent kongregáció titkárának, Carlo Augustino Fabroninak küldött. Ebben az okiratban felsoroltatnak a bákói katolikus püspökséghez tartozó eklézsiák, amelyek között Pusztina is szerepel, de Pisciata (Piszcsiáta) néven. Ez a helység akkor tehát már létezett, s már korábban is katolikus lakói voltak. Románia Nagy Földrajzi Lexikona (Marele Dictionar Geografie al Romániei) közelebb áll a valósághoz, amikor megjegyzi: „Úgy mondják, ezt a települést (cátun = hegyvidéki tanya, hegyi szállás) a Nagy István (Stefan cel Mare) által, a Corvin Mátyással egyik csatája után behozott magyar foglyok alapítottákÉs tényleg, Bandinus 1646-ban még nem említi a Moldvában lévó' katolikus helységek sorában. A falu második írásos említése 1792-ból való, egy osztrák évi térképleírásban és a hozzátartozó ún. Squéllete térképen is szerepel Pustiian néven. A helység sorszáma: 531, a házak száma: 62, családfők száma: 24, szolgálatra alkalmas férfiak száma: 40. A faluban van egy ló és 40 ökörfogat. A térképrészlet száma: 65. Úgy látszik, a XVIII. század végén érkezett menekült magyarok már nem kaptak olyan kiváltságokat, mint a korábban jöttek, akik rezes (= részes) falvakat hoztak létre. Pusztina szomszédságában részes falu volt Baszest (Basesti), Grigorén (Grigoreni) és Eszkorcén (Scorteni), de ezek lakossága Pusztina benépesedésekor román volt. Körülbelül Pusztinával egy időben keletkezett Lészped (Lespezi), Frumósza (Frumoasa) magyar lakosságú, illetve a szomszédos Kömpény (Cámpeni) elrománosodott lakossága nem volt részes, hanem ahogy Kaszáp István mondja: Jzlekások vótak (robotos, úrbéres), szegények vótak, nekük vót a legkicsibb födjük ittegyen. ” Jerney az 1840- es években megállapítja, hogy a falu ,fi székelység fólfegyverzésével egykorú, midőn a fegyver alul menekülni akarók maguknak moldvai határok közt választónak sokkal több teherrel járó életet a katonáénál, és a puszta helyről, mellyen megtelepedtek, az első megszállók így nevezék.” Ugyanitt megemlíti, hogy földbirtoka magyar eredetű magtalanoktól volt véghagyományban a varátiki apácák zárdájának adományozva, később cserében véve által az agapiai. A hagyományozó oklevelekben a mostani pusztinaiak előbb számtalanszor felolvastatták a két magtalan testvér, Andriska és Mariska neveik, kik a szomszédos egykorcényi, vallomások szerint szintén magyar eredetű rezesek közül valónak, alkalmasint a hagyományzat előtt már eloláhosodva; különben hagyomány alig történhetett volna." Mindez egybevág azzal, hogy a falu öregjeinek tudomása szerint 1864-eló'tt „valami görög barátok” birtokában volt a falu, frumószán fejjel nyóc kilométerre vót, úgy mondták monesztiria Tazláu.” Él a faluban olyan emlékezet is, hogy érkeztek telepesek Erdélyből Pusztinába 1816 körül is, ami összefügghet az akkori nagy erdélyi éhinséggel. Egyik adatközlő' szerint, nagyanyja mondta, hogy fiatal korában (1870-es évek) Jók még szöktek át Magyarországra a határon, s látogatták az ott maradottakat. ” 1830-ban alakult meg a pusztinai egyházközség. Az első' pusztinai templom 1780-ban épült fából, 1880-tól Szent István, Magyarország első' királya a templom védó'szentje. „.. az oltárképen első királyunk látható magyar öltözetben." Akkor kereken 100, székely eredetű magyar családban 500 lélek lakta Pusztinát. 23 fiókegyházban összesen 3400 lelket számoltak. Gegő Elek az 1838-as esztendőből tudósít Pusztináról, amit akkoriban már 700 lélek lakta. Gegő' Elek azt írja, hogy Pusztina „Bákó felöli részét lakják az oláhok...”, de ez 147
