Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Borbás György: "Teljesítettem kötelességemet..."
BORBÁS GYÖRGY „Teljesítettem kötelességemet.. Zala György szobrászművészre emlékeztek szülővárosában, Lendván Boldog leket, ki kerülőkkel, dülőutak mentén, kertek alatt végül mégis hazatalál (Bence Lajos: Oda a hazatérőhöz) Zala György (Alsólendva, 1858. április 16 - Budapest, 1937. július 31.) kevés számú mitológiai szobrainak egyikén Philoktétészt Poiasz Ms fiát Thesszália királyát - a kiváló íjászt mintázta meg. Philoktétész Heraklésztől ajándékba kapott nyilai soha sem tévesztettek célt. Agamemnon trójai hadjáratába hívta a hőst. Útközben Lemnosz közelében egy mérges kígyó megmarta, a keletkezett sebből elviselhetetlen bűz áradt, emiatt társai sorsára hagyták. Magányosan, fájdalmaktól gyötörve élt a kopár szigeten. Kilenc esztendei szenvedés után csellel Agamemnon táborába vitték, ahol a trójai háborút előidéző Páriszt le terítette nyilával és abban a pillanatban behegedt a sebe. Szophok- lész tragédiája őrizte meg a hős alakját. Akár az alkotó életrajzi példázatának is tekinthetjük a mérges kígyóval viaskodó antik atlétát megörökítő mozgalmas drámai kompozíciót. Zala kiváló tehetséggel, nagyszerű felkészültséggel, utánozhatatlan mintázó készséggel nemzeti történelmünk kiemelkedő emlékmű-szobrainak sorozatát (Aradi vértanúk, Budavári Honvédszobor, Millenniumi Emlékmű, Nagykőrös város hősi emlékműve) készítette el a „millenáris korszak” ünnepelt szobrászaként. Miközben a színrelépő új nemzedék, a historizmust elutasító, a formai megújulásért küzdő nagybányai művészcsoport és híveik indulatos támadásai érték őt és nemzedékét, velük együtt az emlékműszobrászatot. Megalapozták, mintegy igazolták a későbbi - leginkább politikai szempontokból fogant - mellőzést, elutasítást. Gróf Andrássy Gyula, Ferencz József, Erzsébet királyné, Deák Ferenc, Tisza István, az Ezredéves emlékmű Habsburg uralkodóinak megmintázása ki nem mondott ürügy lehetett a kultúrpolitika és sajnos a szakma (a művészettörténetírás, a kritika és az oktatás) számára, hogy elutasítással, mellőzéssel, elhallgatással sújtsa a századforduló európai rangú hazai vezető mesterét. Halála után hatvan évig nem kapott emlék- kiállítást, életműve nem talált méltatásra, monográfia nem készült munkásságáról. Az 1890-ben a Vasárnapi Újságban megjelent méltatás a sikeresen induló alkotóról, amely később a Pallas Lexikonban (1893), a Művészeti Lexikonban (Akadémiai kiadó, 1968), leginkább a Művészet története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig (Gondolat, 1983) kötetében egyre rövidült és így fo787
