Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - P. Szabó Ernő: Művészek, művek, gyűjtemények - európai kiállítótermekben

P. SZABÓ ERNŐ

Művészek, művek, gyűjtemények Münchenben, Velencében és Bécsben

EURÓPAI KIÁLLÍTÓTERMEKBEN

Egy őrült Merionból

Doktor Barnes jött, látott és győzött. Ahogyan a fiatal galériás, Paul Guillaume írta 1923-ban: amikor Párizsba érkezett, nem tett udvariassági látogatásokat, hanem „ahogyan ettől a rendkívüli, demokratikus, szenvedélyes, fáradhatatlan, impulzív, nagyvonalú, egyedülálló embertől tulajdonképpen várni lehetett, elment mindenhová, megnézett mindent, amit a kereskedők, művészek és gyűjtők mutattak neki. Vásárolt, visszautasított, dicsért, kritizált. Szerették és gyűlölték, barátokat és ellenségeket szerzett.”

Ennyi jót ritkán írnak le valakiről. Az is igaz, hogy azok között, akik valamilyen módon kötődtek a huszadik századi művészet történetéhez, nem nagyon akad doktor Barnes-hoz hasonló személyiség. Párhuzamot keresve egészen a reneszánszig kellene visszamennünk, Itáliába, ahol néhány évtizeden keresztül fejedelemnek érezhették magukat a művészek, de a mű ideája gyakran a hatalom igazi művészeitől, a pápáktól, nagyhercegektől származott. Ha Barnes doktorhoz hasonló figurát keresünk, s persze történetesen Münchenben voltunk 1995 kora őszén, a dolog pofon egyszerű volt: a Haus der Kunst egyik terméből át kellett sétálnunk a másikba. A Barnes gyűjtemény sosem látott mesterművei című kiállításról A Farnesék ragyogása című tárlatra.

Amott Cézanne és Matisse, emitt Michelangelo és Raffaello kezeskedett azért, hogy valóban nagy formátumú személyiséggel találkozunk. A doktor portréját De Chirico festette meg, a III. Pálként a pápai trónra lépett Alessandro Farneséét Tiziano. A Farnésék a XVII. század közepén nyitották meg pármai képtárukat a nyilvánosság előtt a világ első nyilvános múzeumát hozva létre ezzel, Albert Coomb Barnes 1912-től építette fel gyűjteményét, amely lyel csak és kizárólag a köz nevelését kívánta szolgálni. A Farnese-kiállítás legszebb darabjait Pármában és nápolyi Museo di Capodimontéban később különösebb nehézségek nélkül újra megnézhetik az érdeklődők. A Bames-gyűjteményt csak az láthatja, aki Pennsylvaniába, az amerikai délkelet Merion nevű városkájába utazik, ahol a gyűjtő 1922-ben megvásárolta a híres Wilson arborétumot, s klasszicista építményt emeltetett, hogy gyűjteményét elhelyezze.

43