Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - P. Szabó Ernő: Művészek, művek, gyűjtemények - európai kiállítótermekben

Amikor 1951-ben, közlekedési baleset következtében hetvenkilenc éves korában elhunyt, a doktor több mint ezer darabos gyűjteményt hagyott hátra az egyetemes művészettörténet, de elsősorban a századforduló modern művészeinek képeiből. A müncheni kiállításon a legnagyobb összeállítás Renoir művészetét reprezentálja (Akonzervatórium kijáratánál, A művész családja), számos mű képviseli azonban Cezanne-t (olyan fő műveik is, mint a nagy Fürdő- zők, s a Kártyázok egyik variációja), valamint Matisse-1 (a gyűjtemény és általában a modern művészet egyik alapműve, Az életöröm, 1905-6-ból). Az ezerből Münchenbe elhozott mintegy nyolcvan mű tanúsága szerint a főszereplők közé tartozik a korai Picasso, a vámos Rousseau, Gauguin, Van Gogh, Claude Monet, Toulouse-Lautrec, Braque, Seurat is. Ráadásul minden mű elsőrangú. A müncheni tárlat a fény városába repítette el a nézőt, az izmusok virágkorába, amelyet annyi szépen illusztrált album és szívfacsaró művészregény idézett meg eddig.

Ami azt illeti, Barnes doktor is regénybe illő figura. Szerény anyagi körülmények között élő családban született, s az Argyrol, a főleg a csecsemők szemgyulladását gyógyító szer feltalálása után a világ leggazdagabb emberei közé került. Megengedhette magának a műgyűjtés szenvedélyét, mondaná az ember, de távolról sem erről van szó. A gyermekkori otthoni zenei, művészeti nevelés eredménye. A korai találkozásé a szegény emberek, a feketék világával? Barnes doktor kifejezetten pedagógiai céllal kezdett gyűjteni: a festmények saját alkalmazottainak műveltségi szintjét voltak hivatva emelni. A munkaidőt napi hat órában szabta meg, s a fennmaradó időben vitaköröket szervezett munkásainak, hogy a művészet, filozófia, társadalomtudományok kérdéseivel foglalkozzanak. Szenvedélyesen hitt ugyanis abban, hogy csak a művelt társadalomban jöhet létre az igazi demokrácia, hogy a munkásosztály felemelkedése (milyen abszurdan hangzanak e szavak a kommunizmus évtizedei után) csak a tudás, az általános műveltség eredményeként következhet be. 1922-ben létrehozott alapítványát is a szociális aktivitás részének tekintette, hiszen fő célja a szépművészeteken alapuló képzés és továbbképzés volt: a művekkel azt kívánta tudatosítani, hogy az emberi civilizáció, kultúra rétegei csak együtt, egymással kölcsönhatásban nyerik el igazi értéküket.

Művészet a festészetben című könyvében tételesen is kifejti elképzeléseit a művészet és természet, az egyes művek kölcsönhatásáról, arról a szándékáról, hogy a művekben megtestesülő emberi tapasztalatok és emberi értékek sokféleségét ismertesse fel. Ilyen módon a művészettel való találkozás önmagunk kiteljesítésének eszköze, hiszen írta „amíg valóban élünk, állandóan növekedünk is, tapasztalataink tovább szaporodnak, a dolgokat mindig kritikusabban szemléljük, egyidejűleg mindig gazdagabb jelentést fedezünk fel bennük”. A doktor már a huszas években kapcsolatot keresett a Pennsylvania Egyetemmel, illetve az alapítványt az egyetemi oktatás színterévé kívánta tenni. Innen törvényszerűen vezetett tovább az út ahhoz az elképzeléséhez, hogy az alapítvány különös figyelmet fordítson a hátrányos helyzetű néger egyetemi hallgatók, illetve a fekete-afrikai országokból érkezett cserediákok támogatására.

S persze egyenes út vezetett Párizsba, a műtermekbe, műkereskedésekbe. Hamarosan az aukciók közismert - mondhatni hírhedt - alakjává válik a doktor: olyan messzire megy el a licitálásban, hogy a vetélytársak a legtöbbször

44