Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Ambrus Lajos: Szókalauz
AMBRUS LAJOS Szókalauz - Kert — Ország - Kertország Olvasom dr. Jókai Mór ösmeretlen (tán sose felfedezett) könyvét, a száz éve megjelent Kertészgazdászati jegyzeteket. Itt számol be háromholdas svábhegyi kertjének „telepítéstörténetéról” - arról a küzdelemről, hogy vagy ötven év alatt miféle kerti munkát végzett, s mik volnának a szüntelen kertészkedés átadható tapasztalásai. Mert ez itten az alapkérdés: kertészkedjünk-e, avagy mégsem? Hogyan és miért? Kinek? Minek? Uzenj-e az utókornak vagy ülj otthon panellakásodban kuksolva, és ki se mozdulj? Falusi örökségeddel, szerzeményeddel mihez kezdjél? Nincs ugyanis munkás, nem kapható munkaerő', kiveszett a szakértelem és az igyekezet, nincs vincellér, napszámos, permetező', gyalogkapás, gyümölcsoltó-szemző' szakférfiú, a kertek agonizálnak, a szőlők pusztulnak. Persze van, aki a KERTet utalnas közhelynek tartotta, de szigorúan hozzátéve: egy érett férfiú nem vágyik már semmi másra, csak egy kertre, ahol a szeptemberi ökörnyálas délelőttön fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Merthogy ez az élet egyetlen elviselhető színtere: ott, a diófa alatt süt- tetve magunkat a bágyadt őszi napsütésben, bámulva a vadont. Az elégi- kusoknak persze meg elég a méhesben pihenni és Horatiust olvasni, a köny- nyebbség kedvéért latinul - a déli verőn, ahogy Hamvas írja Berzsenyiről. A praktikusoknak, az észéreknek, a fúrtonfúrtoknak és a jó-gazdáknak meg bizony hajlongani a szőlőben; karózni, trágyázni, metszeni, kapálni, permetezni, védekezni pajzstetvek, levéltetvek, vértetvek, darazsak, dongók ellen, kolom- polni a. verebek, seregély, sárgarigó ellen, mint szomszédom, a szélütött Farkas Feri bácsi, naphosszat püfólve a karóra húzott öreg, piros nagylábost. A fehérnépeknek meg éppenséggel a veteménnyel bíbelődni, kínlódni. Ugyanő- nekik tovább méltóztatni kapálni, öntözni, gyomlálni a virágágyást. Vagy a temetőkertet, őseinknek mohos sírját. De akármekkora csapda is, mondják az okosok - akinek nem gyönyörűsége az első oltvány rügyfakadása, kinek nem repes szíve az első virágbimbó kipattanására a gyümölcscsemetén, az lóduljon a piacra, vegye meg a kész almát, igaz, csupán egy-két fajtát vásárolhat, a tájfajták eltűntek és uniformizált választékbővítésül ott szerénykedik az idegen zöldalma, darabonként hetven forintjával, az tehát ne vesztegesse méregdrága idejét a kertészkedésre. Igen ám, de ímhol a másik oldal is: akadt biza olyan szakférfiú, olvasom egy ökológiai folyóiratban, aki egyenest meg is írta a nem kertészkedés általános elméletét. Mert vegye tudomásul, akit illet: aki nem szeret kertészkedni, annak 298
