Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Határ Győző: Életút 3.
is (akit tisztelettel bár, de annak emleget az irodalmi közvélekedés) - és ez történt Tollas Tibor esetében is KL Csak nem akarod Tollas Tibort szembeszegezni Illyéssel, Máriával? Tollas Tibor Illyést sokkal jobban tiszteli annál, Márainak meg a lába nyomát is megcsókolja. Nem akarok senkit senkinek szembeszegezni. De. Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja, Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hol minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük a végső falatot - Bebádogoztak minden ablakot... „Nagy költészet?” Nem nagy költészet; a lehetséges nagyversnek, amely belőle kikívánkozik, szinte a kontúrja csak. De engem megrendít, ettől én földre dobbanok. Mert a szegedi Csillagban én is megértem, barátom, és végignéztem, ahogy a fejem fölött sorra bebádogoznak minden ablakot - mert akkor rendelték el országosan a zárkaablak-bebádogozást -, és nem tehetek róla, nekem az 56-os forradalom igazi Miértjét-és Mikéntjét, hogy mért vágták a srácok a benzines üveget a tankok hernyótalpa alá, Tollas Tibor immár klasszikussá vált költeménye mondja el, hogy bebádogoztak minden ablakot (ő is tudta, fölötte is ugyanazt az ablakot bádogozták be ugyanazok s ezt tették az országgal) - ez mondja el és nem az EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL, sem nem a HALOTTI BESZÉD. Mellékes, hogy emez megpörkö- lődött-e a hatalom tüzénél, amelynél melegedett: haja, szemöldöke, vagy sem; avagy hogy amaz a biztonságos emigrációban élt. Lehet Tollas Tibor százszor „kisebb” költő és amazokhoz „elhanyagolható tényező”, formaérzéke, műveltségi poggyásza, irodalmi, történelmi ismeretei ez óriásokéval össze nem mérhető. De a szenvedés alátaposott sárlekvárjában népével elkeverve-elcsíkolva — ihletetten „együgyű” szavaiban, suta, sanzonos-szentimentális hangvételével is a maga egyszerűségében a nép szívet tépő hangján szólalt meg, hogy Kölcsey se különbül. És ha olyan, Tollas Tibor nevű ádámita soha nem született volna, és ez az ő verse az égből hull, mint Ilionban Athéné Palládiuma- akkor se mondanék egyebet. KL Elfogult vagy. Sírnivalóan elfogult, igen. Ezt írta, Vácott, az ÁVÓ szigorított fegyintézetében, a bebádogozott ablakok alatt; Dózsája nincs. KL Kacagnom kell rajtad, engedelmeddel: azon is, hogy ilyen kevéssel beéred, és azon is, hogy azt hiszed, Grál-lovagot még nem ütöttek agyon. Vagy mint a szent krokodilusnak, Krokodilopoliszban, azt hiszed elég páncélpikkelyes a vastagbőröd, hogy ne csépeljenek véresre a hasadon, ha egyszer sikerül a hátadra fordítani! Akármekkorára tátod, ne hidd, hogy nem akad Pennaforgató magyar Szent György, aki akár a kroko- dilus-szentélyben is - utolér és megmártja benned a vasat! Mártsa. Mire lekaszabálni értem jönnétek, addigra én már hol leszek! S döglötten krokodilus nem tátog. Dixi. KL Haha!... És amúgy személyesen, ha és amikor találkoztatok Gyula bácsival?!... Ha már itt tartunk. 237
