Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Szépfalusi István: Ahogy Bécsben megindultam - Pótszigorlat után- 1955-1956 (részlet)
megmutatta, hogy a Szovjetunió tettekkel szolgálja az egyetemes béke megszilárdulásának ügyét. Az osztrák nép egyhangú, kitörő lelkesedéssel fogadta a Szovjetunió kezdeményezését és javaslatát. Az osztrák államszerződés, amellett hogy felbecsülhetetlen hozzájárulás a béke nagy ügyéhez, egyben azt is mutatja, hogy a nemzetközi élet régen vajúdó nehéz kérdéseiben is meg lehet találni a megfelelő megoldást, ha - mint a Szovjetunió tette - konkrétan reálisan és a béke megőrzése szempontjából nyúlnak hozzá. Nekünk, a magyar dolgozó népnek nagy örömére szolgált, hogy az osztrák kérdés megoldásával nyugati határunkon megszűnt a feszültség és megnyíltak az egészséges jószomszédi viszony kialakulásának előfeltételei... Nyugati szomszédunk, Ausztria, hála a Szovjetunió kezdeményezésének, újra visszanyerte függetlenségét és önrendelkezési jogát. Népi demokratikus államunk vezetői az egész magyar nép érzelmeit fejezték ki, amikor melegen üdvözölték az osztrák népet, függetlenségének és önállóságának visszanyerése alkalmából. Meg vagyunk győződve róla, hogy Magyarország és az új, szabad, semleges Ausztria viszonya a jövőben egészséges, gyümölcsöző, jószomszédi viszony lesz, s mi a magunk részéről teljes erővel ezen fogunk munkálkodni... Ami a magyar reakciót illeti, itthon és külföldön egyaránt abban reménykedett, hogy a genfi értekezlet megvitatja - és természetesen az ő javukra vitatja meg - a kelet-európai népi demokratikus országok helyzetét, valamint „a nemzetközi kommunizmus” kérdését. A Szovjetunió határozott és meggyőző érveinek hatása alatt az értekezlet ettől minden további nélkül eltekintett, mert nem kívánt Kelet-Eu- rópa szabad népei belügyeibe beavatkozni. Azok a reakciós körök, amelyek nálunk az utolsó hetekben azt hirdették, hogy meg kell várni a genfi értekezlet kimenetelét, mert utána „megfordul a világ”, most nagy elégedetlenséggel és keserűséggel látják, hogy valóban van fordulat, csak nem olyan, amilyet ők reméltek...3* A Collegium Hungaricumból a belváros felé tartunk. A parlament környékén feltűnt a már korábban is észlelt rendőrcsapat. Anyám érdeklődésére csat- tanós választ kaptunk: Nem is egyet, sorra szóltak hozzánk.- Nem tudják? A szabadság napját, a felszabadulást ünnepeljük... Ma hagyta el 1945 után az utolsó orosz katona az országot... Vidékieknek éreztük magunkat Bécsben, meg zöldfülűeknek. Azonnal javítja valaki a mondottakat.- Ugyan kérem, miért vezeti őket félre! Ma hagyta el 1938 után az utolsó megszálló katona Ausztriát. Jöjjenek, ezt ünnepeljék maguk is... Az utolsó egyébként francia volt.- Az már más, mondtam. Ezt már könnyebb lesz ünnepelnem, gondoltam. Nem tudtuk, honnan is tudtuk volna. Szégyelltük is ezt, de nyomban * Valamennyi „behúzott” fejezet idézet, ezért ezeknél az idézőjelek használatától eltekintettünk. A fél cm-es behúzással szedett szövegek a szerző idézetei, a másfél cm-es behúzások kizárólag dokumentációs jellegű írások. Mindhármat kisebb sorközzel is megkülönböztettük a főszövegtől. Az összefüggés az idézetek nélkül is adva van. 85
