Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
rogolain felé.) Marquis! (Apró szünet, sóhajt.) Hát jó néhány mérföldet megtettem, fenség... CHARLOTTE (közbevág) Legalább jó hírrel jött, vicomte? (Apró csend.) Beszéljen már! VORAVITO Ahogy mondani szokás: egy jó s egy rossz hírem van... CHARLOTTE (rábámul) Essünk túl a rosszon, Voravito! (Kis szünet ) VORAVITO Újra Périgord hercege felől fúj a szél. CHARLOTTE Talleyrand! Átkozott sánta ördög! Pedig rá szükségünk van, sajnos. Mit csinált már ismét? VORAVITO Fenséged nagybátyját, XVIII. Lajos őfelségét már most rábeszélte, hogy fogadja ismét kegyeibe Fouchét... Joseph Fouchét, fenség. (Kis csend.) CHARLOTTE (kitör) Nem igaz! Mondja, hogy nem igaz, vicomte! VORAVITO Sajnos igaz: ő lesz őfelsége és Talleyrand rendőrminisztere. CHARLOTTE A hóhér. A konvent- ben apám, XVI. Lajos halálára szavazott. És anyám, Marie-Antoinette halálára szavazott. Miatta pusztult el gyermeköcsém, XVII. Lajos. És miatta kínoztak annyiszor meg engem! (Kis csend.) VORAVITO (halk megrendüléssel) Igen, fenség, ő az... akinek majdnem minden főbűnét felsorolta. 0 az, aki a csőcselék forradalma idején lyoni tűzmesterként ezreket lövetett le vagy végzett ki maga is. 0 az, aki istentagadóként megcsúfolta és kirabolta a templomokat, hogy most majd nemsokára oltár elé vezesse az ifjú Castelane grófnőt, akit ugyanazért akar elvenni, amiért annak idején Robespierre húgát szerette volna, hogy megenyhüljön iránta az uralkodók haragja. Akkor polgárlányt, most arisztokratát kíván, régi, istenfélő keresztény családból... (Kis csend.) CHARLOTTE Nem, ezt soha nem engedem meg! (Sétál.) Arrogolain, máris indul és elintézi, hogy mielőbb fogadjon Désirée! Megértette, marquis? ARROGOLAIN Rögvest, felség, de előbb talán még meghallgatnám a vicomte jó hírét is, hátha ez módosítja útvonalamat. CHARLOTTE Valóban, jó hírről is beszélt! VORAVITO Aligha módosít bármit is... CHARLOTTE Mondja csak! VORAVITO Magammal hoztam Fouché egyik háziorvosát, hátha tudjuk használni valamire... Ha igaz, Fouché bizalmasa, papnövendékek voltak együtt... CHARLOTTE Ha ugyan volt ennek valaha is bizalmasa... (Maga elé.) VORAVITO Angliai menekült koromban kis ideig nekem is háziorvosom volt... Azzal kérettem ide, hogy fenségednek megbízható háziorvosra volna szüksége. (Kis szünet.) ARROGOLAIN Akkor én elmehetek, fenség? CHARLOTTE Hát még itt van, marquis? ARROGOLAIN Fenség! Vicomte! (Ugyanúgy, mint nemrég Voravito. Kimegy. Apró csend.) VORAVITO Remélem, tudja fenség, hogy Arrogolain főképp azért haragszik Bonapartéra, mert a korzikai nem eléggé becsülte az őrgróf katonai erényeit. Más szóval: Arro- golaint csapnivaló tisztnek tartotta a császár. 391
