Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
CHARLOTTE Ne rágják egymást, vicomte! Arrogolain gyűlölte Napóleont, sose akart volna a katonája lenni. VORAVITO Gyűlölte? Akkor hogy vészelte át az uralmát? Hiszen a száműzetésből hamarabb hazajött... CHARLOTTE Úgy, hogy Napóleon kegyencének, Chateaubriand-nak régi barátja volt... VORAVITO Állítólag! (Apró szünet.) De igaza van, fenség, fontosabbak is vannak. Nézzük inkább ezt a doktor urat, hátha általa megfoghatjuk azt a rókát, azt a veszett rókát, akit Joseph Fouchénak hívnak... s aki egy szatócs fiából és kiugrott papból lett forradalmár, s végül a császár Otranto hercegévé tette... Igen, veszett róka, azt hiszem. S egy veszett róka sokkal veszélyesebb, mint ezer nemes farkas... Ezt már Diana is vállalhatja büszkén, ahogy fenséged mondta legutóbb... CHARLOTTE (maga elé) Mióta járok nyomában, hogy egyszer markomba kapjam. Minden kínom, fáradozásom koronája lenne... Igen, az otrantói herceg. (Gúny.) Kisiklott kezemből, amikor először jöttünk vissza, de most nem fut el, a hóhérnak lakolnia muszáj. Mert van Isten, vicomte, és nagy az ő igazsága. (Kis szünet.) Mondjuk apám, a király ellenségük volt... de anyám? Mit vétett nékik anyám? És öcsém, a gyermek? És én, a süldőleány? Öcsém azt kérdezte anyámtól, amikor meglátta a fríz sipkásokat: talán karnevál lesz? És a kokárdára nézve így szólt: micsoda az az izé ott a mellükön? VORAVITO (halkan) Sajnos nemcsak ő, nemcsak e szegény ártatlan kisfiú faggatódzott ekképp... Érett koponyák is izének nevezék a nemzet színeit... A trikolórral kellett volna jönnie őfelségének, nem a királyi fehér zászlóval, fenség. CHARLOTTE (mint, aki nem hallotta) Semmitől sem riadtak vissza... Mindenkimet megöltek. S mindenkinek valakijét... Fecsegve, röhögve és dalolva. Gátlástalanul. VORAVITO Valóban, fenség. Aki királyt öl, az végül apját s anyját is meggyilkolná. Királyság és erkölcs egy és ugyanaz. Ezért kell halálos komolyan vennünk az ítéleteket... (Kis csend.) CHARLOTTE (felocsúdva az emlékezésből) Szóval a háziorvosa? VORAVITO Igen, Ritternek hívják. Jean-Jaques Ritter... CHARLOTTE Német vagy francia? VORAVITO Francia hazafi ez, fenség, igazi patrióta. (Ezt komolyan.) CHARLOTTE Ha Fouchét szolgálja. (Gyilkos gúny.) VORAVITO (ugynaúgy) Hiszen Fou- ché királypárti lett. CHARLOTTE És császárpárti. És egyházpárti. És jakobinuspárti... És mindenpárti... Ó, Fouché! Mi még találkozunk! (Hirtelen.) Küldje be a doktort. (A vicomte meghajol, kimegy.) CHARLOTTE Talán most... az nem lehet, hogy mindig kicsússz kezemből. Bíróság vár, jog és igazság előtt felelni fogsz. Joseph, Diana minden erdőt megjárt, hogy nyomodban maradjon. És Antigoné is lekoptatta lábát, hogy méltón temesse el halottait. S mi volna az ártatlannak legméltóbb temetés, A hóhér elfóldelése. Bakóhalál. Temetés ellen - temetés. (Kopogtatnak.) Jöjjön! (Belép Ritter.) RITTER Fenség! (Meghajlás.) CHARLOTTE Jöjjön, doktor úr, jöj392
