Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között
ban, a nemzeti közvéleményben. A legkevésbé talán éppen a legkisebb magyar kisebbségi népcsoport, a burgenlandi közösség sorsát ismertük. Mások mellett én is kérdezgettem a testes, de fürge, igen szívélyes atyát. Megalapozott volt minden válasza. Akkor még nem tudtam, hogy ő hozta létre és tartja fenn, egy alig ezerlakosú faluban, a kisebbségtudomány alighanem egyedülálló műhelyét, az alsóőri Magyar Intézetet. Mivel a burgenlandi magyarság lélekszáma kevés ahhoz, hogy teljes magyar iskolahálózat épülhessen ki, nem lehetne-e megszervezni, hogy az ottani magyar diákok ösztöndíjasként tanulhassanak Magyarországon? Legalább egytizedét szánhatná a magyar állam rájuk annak az összegnek, amellyel hosszú időn át a Magyarországon tanuló arab diákokat támogatta. Továbbá: szintén ösztöndíjasként nem tanulhatnának burgenlandi magyar fiatalok a burgkastli magyar gimnáziumban, amelynek egy ideig igazgatója volt az atya? Galambos Iréneusz így válaszolt:- Ismerek ilyen családot, például egy borostyánkőit, amelyik Amerikából települt vissza Európába, a családfő minden reggel autóba ül és harminc kilométert autózik, hogy Kőszegre vigye iskolába a fiát. Délben az apa ugyanígy hazahozza Burgenlandba kőszegi diák fiát. Egyébként vannak ösztöndíjas diákjaink is Magyarországon, továbbá Ausztriában Felsőlövőn, ahol valaha Móra Ferenc is tanított. Itt működik egy zeneművészeti iskola, ahová több magyar diák jár, magyar tanáruk is van. Szeretném megemlíteni, hogy a kismartoni rádió minden vasárnap este fél nyolc és nyolc óra között magyar nyelvű adást sugároz. Évente négyszer, alkalomszerűen magyar nyelvű televíziós adás is van Ausztriában, legközelebb pünkösdhétfőn délelőtt. Ez a közvetítés, azt hiszem, csak Nyugat-Magyarországon fogható. 8. Galambos atya a nemzet egészének ad számot az Őrség sorsáról. Ez a széles kitekintés nála a helytörténet alaposságára és megbízhatóságára épül. Ha nem tudnám, hogy Budapesten született, Alsóőr fiának vélném. Élő „falumúzeum”. Van Alsóőrön szabályszerű falumúzeum, 1973-ban avatták fel, benne hajdani szerszámok, parasztbútorok, vásári portékák, népművészeti tárgyak, pecsétek, zászlók meg hivatali névtáblák Vas vármegye idejéből. Pathy Lajos őriszigeti vagy dr. Abrahám Lajos nagyhöflányi magángyűjteményei ösztönös hagyományőrzést, múltba kapaszkodást jeleznek, az érzelmek síkján. Az alsóőri „hivatalos” - a község által fenntartott — falumúzeumot az avatottság jellemzi. Galambos Iréneusz a szellemi értékek őrzője. „Vándorló pap” volt egész életében, eleddig legtöbb időt, tizenhét esztendőt töltött itt, lelkileg végképp ide honosodott. Kezembe nyom egy dolgozatot, ő a szerzője: Hagyományok őrzése (és élesztgetése) egy burgenlandi magyar faluban. A tanulmányt a Duna menti népek hagyományos műveltségéről tartott tanácskozáson olvasta fel, 1991-ben. Magától értetődő, hogy a falu plébánosa teljes mélységében megismerte a helybeliek közösségi és egyéni vallásos életét. Alsóőr népe vallásos. A vasárnapi nagymisén legalább háromszázan vesznek részt, a település összlét- száma 820 fő; nagy ünnepeken ennél is többen, négy-ötszázan. Megtartják 622
