Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Balázsovics Mihály: Áldja meg Pista (novella)
BALÁZSOVICS MIHÁLY Áldja meg Pista! (AZOK A HATVANAS ÉVEK) Nem kell beszarni Gyerek - mondta Sólyom-Fater, ha nem akarunk szavazni, akkor nem szavazunk. Nélkülünk is, meg velünk is, az lesz amit akarnak. Hárman üldögéltünk a konyhában, lassan szopogatva azt a két liter savanyú lőrét, amit előkotort az Öreg a spájz mélyéről, a hatalmas dunsztosüvegek mögül. Ez van. A vésztartalék. A fene sem gondolt erre a hülye felhajtásra, még hogy nincsenek nyitva a kocsmák, marhák, emlékezik Pista a felpántlikázott butykosokra, mikor, de nem tudta befejezni a mondókáját, mert az asztalos kenetteljes, de határozott hangon közbevágott: régen volt az Anti, az Úr kezében vagyunk mindannyian és különb volt magának akkor a sorsa? Ne zavarja össze a gyereket - fiatal még néki a lelke. Inkább töltsön, de módjával, ebből a háromemberes vinkóból. Dumálni azt tud, mindent kimagyaráz Pista, de abból a tavalyelőtti körtepálinkából mért nem hozott egy kicsit, sajnálja, hisz ünnep van, képviselőt választ a magyar nép! - Antal, Antal, alig ittunk valamit és magának megint a fejébe szállt, ne átkozódjon, ne dühöngjön, minden úgy jó ahogy van. Gyerek! - fordult hozzám: itt a műhely kulcsa, szaladj, a satupad alján, az enyvesvödör mellett találsz egy piros faládát, abban van egy üvegecske, hozd át - nem akarok vitatkozni. Estefelé mindhármunknak széles kedve kerekedett, nevetgéltünk, énekeltünk csak úgy magunknak, igaz, hogy a piros faláda után, Pista bácsi nagy politúrozott ruhásszekrényéből is hoztam még utánpótlást, - épp a bunkócskát ordítottuk állatmód, Sólyom-Fater a guggolós kozáktáncot járta volna, de minduntalan seggre esett, ezen jókat derültünk, különösképpen Pista-Bácsi, olyan maga mint a majom, csak az ülepe helyett a képe vörös, „Vörös Csepel vezesd a harcot” — vinnyogtam dülöngélve, öklendezve, mikor kivágódott az ajtó és belépett, méghogy belépett, berobbant a társaság közé Keigli-Bácsi. Áz anyátok hétszentségit! Ott ülök egész délután az iskolában, titeket várlak, tele van a tököm veletek! Hát nem lehet eljönni, voksolni időben! Csitt, ácsi! Bandikám ismered, hogy Haragszik a fehér kani kutya - hurrogta le Keigli-Bácsit Sólyom-Fater, felemelte jobb keze mutatóujját és a földön ülve vezényelte a nótát. Pista-Bácsi - szokásától eltérően - is rázendített a trágár dalra. Bandikám, Barátom, gyere igyál egy kicsit, nem szavazunk mi ma, nem megyünk mi sehová — tápászko- dott nótaütemre fel a földről Sólyom-Fater. Töltsél még, te, te - nyelte le a pálinkával együtt mímelt haragját Keigli-Bá. De szavazni muszáj, nem fogok ott rostokolni reggelig, itt a papír, itt a láda, voksoljatok! Jöjjön be Taskó elvtárs! - kiáltott az ajtó felé. Kisvártatva belépett egy vékony svájcisapkás, 732
