Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Pusztai János: Önéletrajz
PUSZTAI JÁNOS Önéletrajz- RÉSZLETEK AZ ELSŐ KÖTETBŐL 59. Az apa könnyen végzetessé válható mozdulata az volt, hogy a géppisztoly csövét jobb tenyérrel szíve fölül eltaszította, a bal vállán túlra vitte, majd a vadul nyemckizve fenekedő, elázott oroszt barátságosan átölelte. Az oroszt ez az ölelés megríkatta; homlokát az apa jobb vállára ejtette, mindkét karját görcsösen megmarkolta, rázkódott, könnye a padlóra csepegett. Az apa az asztalhoz támogatta, előbbi helyére, a hokkedlire ültette, pálinkát töltött neki. A félrefordult bundasapkájú katona a sírás utóhatásaként szaporán szipogott, bal keze négy ujját az apa elé tartotta, jobb mutatóujjával mind a négyet keményen, gyorsan első ízületen bökte. Nyemcki pu-pu-pu-pu!, mondta. Négy németet lőtt le, azzal dicsekszik, értelmezte a Nyemecki pu-pu-pu-pu-t, a felmosóronggyal készenlétben álló anya. Hosszú haj, rövid ész, állapította meg immár higgadtan az apa. Ez a muszka azt meséli éppen, hogy a németek kiirtották a családját. Mert nézd csak meg, a mutatóujj a feleség. Na látod. A középső ujj a legnagyobb gyerek, nyilvánvalóan fiú, egészen felnyurgult, az anyja fejéről már leeheti a haluskát. A gyűrűsujj a kisebbik fiú, olyan minden lében kanál, egy orosz Jani, a kisujj a kedvenc, a lyánypulya, a vízhordó, az orosz Józsi - jány alakban. A katona közben buzgón bólogatott, dá-dá-dázott, az anya meg rázendített: Na, most mondjátok meg, mi ki nem telt a hirtelenszőke, szeplős cváncigolókból! Jó, hogy nem adtam oda nekik a seprűt. Fenét a pofájukba! Serényen lehajolt, hogy az apa által előre megbeszélt módon kiöntött pálinkát feltörölje. A kocsislakás nyugodtan elmehetett volna pálin- kafőzdének. Az orosz vedelt, az apa megnyalintotta a pohár szélét, azután hokkedlije lábát újra-újra végiglocsolta. Vigyetek valami meleget Lacira, mert még megveszi odakint az Isten hidege. Amilyen balfék, megfagy. Amikor látta, hogy Gyuri kapja a Detektív szőrpokrócát és megy vele, az orosz felé fordulva elmesélte, mit hallott a Bányaigazgatóságon. Két, egységétől szándékosan lemaradt német katona megadta magát. Hitler kaput, Hitler kaput, mondogatták a szovjet parancsnokságon, ők már nem akarnak harcolni. Közlegények voltak. A vörösök hadititokra voltak kíváncsiak, de honnan? Húzzatok ki egy szőrszálat a tenyeremből. Nekimentek a szerencsétlen hiszékenyeknek, levetkőztették őket, combjukat hosszában felhasították, a hasítékot megtömték sóval és visszavarrták. Hiába, mert hadititok nincs és nincs. Akkor a németeket néhány orosz a Lápos erdőbe szekereztette. Ott mindkettőt lelőhették volna, de nem; puskatussal egyiket is, másikat is addig csépelték, potyolták, amíg egy-egy véres húscsomó lett belőlük. Az orosz az asztalra könyökölve négy ujját még mindig kifeszítve tartotta. Nyemcki pu-pu-pu-pu! Nyemcki 51
