Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)
rüli időszaknak az ismereteire támaszkodik, pontosabban azokból kombinál. Ez azonban természetesen nem elégíti ki. Mondhatnánk azt is, fó forrásai a helynevek, ezeket etimologizálva talál ki történeteket, költ honfoglaló személyeket stb. (vö. Györffy Gy.: Anonymus i. m. 36-7). Mint Benkő L. íija: „P. magister gestájában nagyon sok olyan személyt szerepeltet... akiknek nevét... korabeli földrajzi nevek alapján költötte...” (Benkő L.: MNy 62: 140). A naiv népetimológia, személyekkel kapcsolatos etimológia, ill. az ebből nyert adatok azok, amelyekkel Anonymus az írott forrásaiból nyert keretet kitölti, de nem csak kitölti, hanem ezzel szét is feszíti ezt a keretet. Hogy milyen formában, arra egyetlen példát idéznénk. Anonymus szerint Árpád a lovait legeltette Csepel szigetén, amely azért kapta nevét, mert lovászmesterét Csepelnek (Sepel) hívták (SRH I. 89). A csepel azonban egy bokros, cseijés helyet jelentő magyar közszó (Benkő L.: MNy 62: 134 kk, 292 kk), az ebből keletkezett helynévből alkotja meg Anonymus Csepel kun vitézt (ami persze nem jelenti, hogy nem ismerte a szó közönséges jelentését). Lehet ugyan, hogy Csepel szigetén az Árpád-korban hatalmas ménesek legeltek, P. mester azonban még sem ezért teszi lovászmesterré Csepelt (Sepel), hanem azért, mert eszébe jut a francia cheval szó, ami lovat jelent. Mi sem természetesebb hát, mint hogy Sepel-Csepelből lovászmestert csinál, a szigetre pedig méneseket terel. Csak egy-két olyan eset van, amikor Anonymus neveinek forrása nem helynév, illetve földrajzi név. Ilyenek persze a történeti nevek, de ilyen volt, mint láthattuk Ge- lou-Gyalu neve is, amely a magyar gyaláz igéből való alakítás, talán még annak moz- zanatos -z képző nélküli alakjából, de Anonymusnál ilyen nyelvi szabályosságot nem kell keresnünk. Hasonló lehet a helyzet Salanus esetében is, ennek neve csal igénkkel kapcsolható össze valami „megcsalt” jelentésben, hiszen a magyarok becsapták, megcsalták Salanust, amikor tizenkét lovon „megvették” a földjét (SRH I. 81). Persze itt megint csak nem kell valami szabályos nyelvi képzést keresni, hiszen az ilyen típusú etimologikus névalkotásokat az nem jellemzi. Ebbe a sorba tartozhat Glad neve is, amelyet Melich egy szláv „éhség, ínség” jelentésű közszóból magyarázott (Melich J.: A honfoglaláskori Magyarországi, m. 223., Anonymus gestájáról i. m. 21). Ebben az esetben persze nem valóságos személynévről van szó, hanem arról, hogy Anonymus (láttuk, tudott szlávul) a vidini vezérnek ugyanúgy egy gúnyos értelmű, pejoratív közszóból adott nevet, ahogy tette ezt Salanus és Gyalu esetében is. A korábban elmondottak és a most hozott példák is világosan mutatják, hogy Anonymus munkájából történeti vonatkozásban csak azt érdemes figyelembe venni, ahol írott forrásait idézi. Nem kell ahhoz művét részletesen végigelemezni, hogy világosan lássuk, nincs abban semmi családi, nemzetségi hagyomány, ami használható tényanyag található, azt már meglelhetjük P. mester előtt is Árpád-kori forrásainkban. Műve megírásának elsődleges célja politikai jellegű volt, az Árpád-ház jogvédelme, a Csák-párt támogatása a Kőszegi-párttal szemben, mindent, a történeti tényeket is ennek rendelte alá, amikor írta a Gestát - ez pedig Ákos mester munkájának megszületése után, annak ismeretében történt, tehát valószínűleg 1273-74-ben. Talán többet mondhatnánk, ha ismernénk a szerző személyét, s így közelebb kerülhetnénk hozzá. (Folytatjuk) 275
