Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Balázsovics Mihály: Levelek a hegyoldalból (regényrészlet)

Lökésszerűen világosodott-sötétedett, ahogy a természeti jelenség engedte tapogatózni a tekintet idegcsápjait. Ráérősen, majdnem lebegve mentem hazafelé. Közeledve a házunkhoz, megpillantottam Apámat, teljes erejével tartotta a kidúlő fakerítést, mellkasával ráfeszült a korhadt lécekre, két kezét vízszintesen kitárva próbálta megmenteni a megtépázott alkotmányt az összeroskadástól. Képzeletemben azóta fényévnyi távolságokra nyújtóznak karjai, támasztva, tartva a nincset, a lelkemben álmélkodó-időt, a pillanat kiteljesedő halhatatlanságát. Gyere, Fiam, segíts ... sodródnak szavai. Oldalról néztem Apámat, nyakán kidagadtak az erek, ahogy próbálja hátrafordítani a fejét és a gerincoszlop bal irányában lévő feszítéstől, hátának, bal kezének egysége, mint egy tehetetlen kőbe-bénult madár, számytorzó, különválva a test többi részétől vergődik a gondolat keresztfáján. Gyere, segíts ... És azóta állunk fordított krisztuspózban reménykedve, talán megtartva azt az eszmei kerítést, a ketreclét korhadt idejét, egymást támasztva, Apa és felnőtt Fia.

329