Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Marsall László: Karósor a látóhatáron (prózavers)
MARSALL LÁSZLÓ Karósor a látóhatáron Különös, hogy a jó szomszédok valóban jó szomszédok áthallás, fal, WC-lehúzás, vízözönnek ható zubogás - csap - kádban közösülés - női meg férfi ugatás-hörrögés, - húsklopfolás - rikácsolás a mindennapok - in practico - csodálatos. Hogy nem lehetek egyedül, csak úgy - csak egy kicsinyke csöndben, ahogyan az óz egy pillanatra a Napba néz. Köröskörül az furó-faragó-kopácsolók egyszemélyes háromsága. Azt hiszem, soha meg nem szokom, hogy a berregés a pop-rockló üvöltő zene, a folytonos szerelgetés hangjai kísértsék őket egy dantei pokolban, és legyen akkor a nyüszítésük: Csönd. * Miféle újévi éjszaka? Az ember nőnemű társa - akár a lyukát és lyuklabirintusát óvó pocok - a maga betévőjét - elrejti az isten borba rejtett tüzét meg a fáklyákat. De Quincey gyalogol valami vízparton - morfinista Habakukk -, hosszasan simogattatja szakállát, és karmoztatva fésülteti cirmos macskájával, aki a Körös-híd egyik ún. fölső vasívén szeretne fölfelé sétifikálni kisasszony, ég felé meredő sárga esernyő alatt, bugyi nélkül, hogy a lába között föl-fölpiroslik cirmos cicájának ásító szája s nyelve. Újévi éjszaka: a macskákat, a boszorkányokat a dominikánusok lefejezik, és temetik el De la Mote márki noszvaji kastélyában, és a márki álmában a fogát csikorgatja. így következik be az általános szegénység ideje 1991-ben, és a nagy pragmatista politikusok ülepén, mivel mindegyik guggoló kincskereső - kiszakad a nadrágjuk ülepe. * Az ásítás a Világ emberi tüdőben mért lélegzetvétele. Annak kilehelése. Érzelmek nélküli hosszú sóhaj, amikor senki és semmi nem létezik. Telítettek és üresek vagyunk. Nem hágjuk át a mértékünket, és „nem visznek el Diké poroszlói”. Ti tudjátok, ti, házikutyák, a tűzhely mellett ébredve a padkán. * Elképzelek egy országot, ahol a nagy vállalatok íróasztalukból kitessékelik az ún. bürokratákat. Egy Országban mennél több az előadó, főelőadó, osztályvezető -, annál kevesebb a munkás kéz. Még a nagy elbocsájtások és depressziók idején is. (Számuk mérhető és véges.) Nyugdíjazzuk őket közepes mértékben, ahogyan „tyúkot vettem a vásáron - félpénzen”. Az államapparátus fölsőfokát 330
