Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - László Gyula: Elfelejtett értékeink, Huszár Imre művészete

renden díszkút női aktíigurával, (pirogránit-mozaik), a Porcelángyár fennállásának 150. évfordulójára készült. Kazincbarcika város részére egy Erdő c. 3 m magas szobrot mintáztam, női akt őzzel, (bronz). A Beruházó Bank Tihanyi üdülőjébe került egy 2 m 20 cm nagyságú bronz női aktom, tornászlányt ábrázod. Az agárdi strandra is mintáztam a 2 m 20 cm-es bronz női aktot és egy természetes nagyságú szarvast, ugyancsak bronzból. A tatabányai strandon van egy 3 m nagyságú fekvő női figurám, kő. A csepeli Rendőrség épületére domborműveket, meto- pákat, ablak, és 'kapudíszeket mintáztam. Terveztem a XI. kér. Park éttermébe medencét télikerttel, háttérben dombormű, két sirállyal vörösrézből. A XI. kér. Fehérvári úton az Építőipari Tanulóotthon elé kétalakos bronzfigurát mintáztam, melynek oktatás a tárgya. A Jászberényi Pártház domborműveit is én mintáztam.”

Eddig az önéletrajz. Ám a köztéri szobrokon kívül maroknyi nagyságú, nemes kövekből faragott szobrai is vannak, amelyekben a forma magasrendű megjelenését éppen „tenyénbeillő” volta képviseli, a formák hozzásímulnak a kéz domborzatához, egy kissé a japán netsukék hangulatát idézve. Mielőtt megkísérelnék néhány művének a bemutatását, hallgassuk meg őt magát, miként beszélt művészetéről Rozgonyi Iván nagyon okosan feltett kérdéseire.

Párizsi életének kezdetéről: „..-szerkezetileg építették fel az ábrázolást... Az első francia mesterem nem ezen a korszerű szinten mozgott, csak később — amikor a bourdelle-iskolába kerültem, majd Bourdelle halála után, — fokozatosan közeledtem ,a konstruktív szemlélet felé, Archipenkóék felé fordulni. Ezzel párhuzamosan továbbélt a másik francia vonal, a mérsékelt baloldal, amelyiknek Vlerique, Despiaux és Gimond voltak a képviselői.”

Űt a konzervatívtól a modern felé: . .a konzervativizmus. Ennek sem volt könynyű megfelelni, nyilvánvalóan 'erős másolási készséget igényelt. Zala-Erzsébet szobrának a drapériáján magam is dolgoztam: híg agyagba mártottuk bele a ruhát és úgy rendeztük iel rajta. A mestereink ezen a síkon nagy felkészültségű emberek voltak. De Magyarországon semmit sem lehetett érezni azokból a törekvésekből, amelyek labban ez időben Apollinaire-ékkel kezdődtek. Párizsban sem tudtam rögtön át- állani az 6 formavilágukra. Ebben főleg akadémiai nevelésem akadályozott. Ettől elszakadni — elég nehéz feladat volt. Hirtelen megváltozni képtelenség. Ez körülbelül jó tíz évbe került.’” „Nekem tulajdonképpen az első lökést Henri Laurens adta meg. Bár oldottabban, barokkosadban komponált, mint azután én, de ő már elvonatkoztatott a naturától és egy különös, bizarr, de konstruktív szobrászatot teremtett... Az Union des Artistes Modernes-ben, együtt Csákyval, Beöthyvel, Lau- renssel, Gargalloval.. . rájöttem arra, hogy a természet szolgai másolása már nem művészet... én felhasználtam a kubistáknak azt a módszerét, hogy igen szigorúan, mértani idomokkal ábrázolnak... ez már egy lejátszott lemez, nekem ebből az eredményből kiindulva kell továbbjutnom... ezeket a síkokat és 'ezeket a kubuso- kat be lehet építeni bármilyen komoly szobrászatba, hiszen ezekből tevődik össze. A naturával szemben a síkoknak és a tömegeknek az egymáshoz való különös, dinamikus viszonya teszi a szobrászatot... magasabbrendűvé.” Amikor a harmincas évek utóján hazajött: „a bemutatott fényképeim alapján, az akkori művészeti egyesület elutasította felvételemet. (Nyilván a Műcsarnokról van szó. L. Gy.) Any- nyira idegennek érezte ezt a szemléletet... később a KŰT beválasztott tagjának Medgyessy Ferenc ajánlata folytán. így kerültem az itteni baloldali mozgalomba... Azután meghirdették a rosszul értelmezett régi szocialista-realista irányzatot, amit én egyáltalán nem követtem.” (kísérlet erre: a Földalatti domborművé, nem állították fel. L. Gy.)

A természet tanulmányozásáról: „Akár figuráróti, akár állatról van szó, senki nem tud megfelelő szobrot alkotni ilyen stúdiumok nélkül. Ismerni kell annak az állatnak, annak az embernek iá karakterét, ianélkül nem lehet megmintázni ... nagyon szerettem az állatokat... Nem vagyok az az ember, aki lenézné a naturstú- diumokat.. . De. . . a »téri plasztikában·« ezek a kicsinyesen megoldott részletek nem érvényesülnek képileg. Ha én egy szobrot komponálok a térbe, első gondolatom az, hogy milyen a szobor viszonya a térhez... Hasonló szerepet játszik a lépték

659