Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - László Gyula: Elfelejtett értékeink, Huszár Imre művészete
kérdése is, amit egyébként nálunk is, külföldön is sokszor rosszul oldanak meg, hol az épületek, hol a velük kapcsolatos szobor rovására... nem vágyik híve a torzításoknak. Az, hogy én néha egyes szobraimban elhagyom az arcot, elhagyom a lábfejet. Ez azért történik, mert ezeket abba a kompozícióba nem tudom beépíteni. .. ezeket a részletformákat egyszerűen nem igényli.” „Meg lehet oldani a többfigurás kompozíciókat is, de az az érzésem, hogy ez inkább a domborműre tartozik. .. (Huszár Imre helyesli, hogy az egyik kérdés arról szól, hogy a finomság elérésének egyik titka a negatív formák szinte minimális süllyedése — ez egyébként Medgyessy Ferenc szobrászati elve is volt. L. Gy.) .......a nagy korokkal a kapcsolatunknak meg kell lennie. A mi világképünk úgy más és másképp fejezzük ki magunkat, de a szobrászat alapvető törvényszerűségei számunkra és számukra lényegében azonosak.” „Nem vetem el a mélyebb negatívokat és perforált formákat.” Ebben a beszélgetésben Huszár Imre elmondja véleményét a „tiszta formáról” is. A XX. század első felében ugyanis már szinte babonává vált, hogy minden művészeti ágnak megvan iá maga sajátos területe, amely nem mondható el másként, csak éppen annak az ágnak az eszközeivel és nem szabad, hogy az eszközök keveredjenek. Világosabban fogalmazva: a festménynek ne legyen elmondható irodalmi tartalma, csak a színek, formák, vonalak építménye legyen, ugyanúgy ahogy a szobrászat maradjon meg az érinthető, tapintható formáknál és ne keveredjenek például „cselekménnyel”. Erről Huszár Imre véleménye a következő volt: „Ügy gondolom a plasztika maradjon modern körülmények között plasztika és lehetőleg tartózkodjon az irodalmi dolgoktól, mert hiszen az irodalmi árbázolás nem a szobrász kötelessége... Az én plasztikai felfogásom, ha nem .is vetíti visz- sza a kor folytonosan változó izgalmait, egy izgalmi pontig azonban eljut. Ha ránéz valaki ezekre a tárgyakra, tudja, hogy ezek most készültek, talán tegnap, vagy tegnapelőtt, és nem ta múlt században.” (Meghalt 1985. ápr. 9-én. ,L. Gy.) Nagyon világosan fogalmaz Huszár Imre: most néhány szobrán figyeljük meg tanításának megvalósulását. 1. Vegyük elsőnek Diana őzzel című nagy bronzszobrát, (1959—60. Kazincbarcika). Álló sudár fiatal leány, magasra emelt balkezében leveles ágat tart, jobb karja csendes mozdulattal ágazik ki vállából. A test kissé íjszerűen ível. Diána mellett egy ugribugri őzecske. Valóban ugrásra kész, két mellső lába a levegőben van. Először figyeljük meg, hogyan jelentkezik Huszár Imrének az a felismerése, hogy a kubista építés jól megfér a természettel. Szemre természetes állású, testű a sudár fiatal leány, voltaképpen azonban új jelenségként kerül a néző szeme elé. Az izomkötegek játéka észrevétlenül húzódik meg a kissé puha bőrfelszín alatt, a mélységek elhalkulnak, helyette minden a felületre árad. így hengerhez, gömbhöz hasonlóvá válik a láb, a kar, a fej, az emlők. Hasonlóvá, de nem azzá. Képzeljük el ezt a szobrot például Ferdinánd Léger festői megfogalmazásában: csupa henger és gömbfelület .lenne belőle, ez .meg is van a szoborban, de természetbe burkoltan. E szelíd bújócskajátékkal egyezik a mozdulat harmonikus lengése, és a fej életközelsége, kedves mosolya. Nem gömb a fej; egy fiatal leány derengő kifejezése teszi élettelivé. A test súlya a bal lábon van, de nyoma sincsen a hangsúlyos kontrapostomak, ez mégiscsak szelídséget, harmóniát sugall. A nagy, nemes formák szinte észrevétlenül kapcsolódnak egymásba, nincsen éles metsződés a formák találkozásánál, csak halk átmenet. A szobor minden pórusából derű, boldog életöröm árad. A fiatalság nyugalmának, sugárzásának, egyszerűségének ellenpontja a leveles ág és a megugró őz. Szépen tagolt ízületeit kedves figyelemmel koronázza térbe szimatoló fejecskéje. Füle is figyelemmel mered az égnek, csupa kedves ellentét szorul ebbe a vízszintesben libegő testből. A leány és az őz lényének rokonságát költőink régen megérezték már. íme József Attila, altinéi az őzike léptű leány rügyet tart ajkai közt. Vagy maga az antik Diana szoborkompozíció, amelynek Huszár Imre szobra szépséges modern átirata. Nyugalom és virgonc mozgás ellentéte teszi serkentő erejű élménnyé ezt a szép művet. 2. Herceghalmán áll nagy, kétlovas szoborcsoportja: a szeretkezésre gerjedt lovak. Szobrászi remeklés: bár az ágaskodó .ló messze talpazatától Ibelemozdul a 660
