Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló IV.)
Felesleges elégtételt várni, s még feleslegesebb elégtételt venni azokon, akiknek úgy ahogy sikerült bennünket „tőrbe csálniok”. Az idő úgy is megbosszul mindent. Tíz röpke év, és a „merénylő” ott áll előttünk, agyonfenyítve: fintorogva az évek lekeverte pofonoktól. * A katartikus érzelmek! Tiszta formában csak ott leljük meg őket, ahol az egyik fél már halott. A megromlott érzelmek ritkán váltanak ki katarzist, bár a szenvedő félnek igénye volna arra, hogy valami olyasmi keletkezzen belőlük. Mindazonáltal az ilyenféle megtisztulás is lehetséges. Ám ekkor feltétel, hogy a szenvedés, a lelki-megmérgeződés okozója már távol legyen. Nagy lelki kulturálatlanságot árulnak el, akik úgy gondolják: a katarzis annyit jelent, hogy szabad az út visszafelé. Hát nem, a katarzis a múlt anyagával dolgozva, annak a mérgeitől a lelket megtisztítva, mindig a mást, mindig a jövőt célozza meg. * Tenyeremben — mondta ma egy tenyérjós — erősek az erkölcsi siker jelei, de meglehetősen halványak, már-már botrányosan gyengék a karrier-jelek. Háromszoros, ha nem négyszeres külön erőfeszítésre volna szükségem ahhoz, hogy elérjem a munkám után azt, amit más a „helyemben” rögtön elérne. — Hihetek-e a jósnak, nem kell-e azt gondolnom, hogy tud rólam egy s mást, és azt helyezi bele a tenyerembe? — Különben a dolgok ilyenfajta állásáról régóta tudok. Három-négyszeres erőfeszítés? Sajnáltam rá, s egyre inkább sajnálom rá az energiát. Maradjon el, aminek el kell maradnia, és legyen meg, ami lehetséges. * Egy ellentmondás, ami kísér, amióta az eszemet tudom. Egyrészről a kivételesség tudata [„misztikus”-játékaim a majorban, míg a többiek „reális” játékokat játszottak körülöttem, kicsiben a felnőttek munkáját utánozták], másrészről az az erős hiedelem, az ellenkező tapasztalatok után is, hogy ami nekem elérhető, az mindenki számára ott van. Ez néha szomorúsághoz vezetett, de a belőle támadt fájdalom sosem volt olyan heves, hogy azt mondtam volna magamnak: tisztázd már ezt a dolgot, emeld meg magadat mégjobban magad előtt; tudd, hogy sűrűn lakott területen legalább hetven kilométeres körzetben te vagy a „kiválasztott”. Néha azt gondolom, hogy szükségem lett volna egy Nietzsche-szerű felszítóra, szellemi útitársra, de aztán elejtem ezt a gondolatot. Viszonylag jól megvoltam azzal az ellentmondással. Szükségem volt rá a legkülönfélébb messianizmusok paroxizmusai ellen, amelyeket, ha engedek nekik, mint annyi mást, minden bizonnyal engem is megfertőznek. * Amikor 1953-ban, hazaérkezve Szverdlovszkból, a csepeli Tanácsház térenkap- tam lakást, társbérletit, két szempontból vizsgáltam meg új otthonomat. 1. Van-e vészkijárat a házból, arra az esetre, ha halálra keresnének a fegyveresek. 2. Elég erős-e a ház alapzata, és a falak, vannak-e komoly esélyeik egy 1146
