Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló IV.)
földrengés esetén. — Mind a két aggodalom reálisnak bizonyult. Három év múlva földrengés morajára ébredtem, s nem sokkal később csakugyan megjelentek a lépcsőházban, az ajtóm előtt, a fegyveresek. * A megrendülések gyógyítása: úgy tenni mindent, mintha nem is volnánk megrendülve. Minden mulasztás, amit a rossz lelkiállapotra hivatkozva teszünk, a letargia térnyerése. Tért nyer és elterpeszkedik: két-háromszoros erő kell már ahhoz, hogy kiszoríthassuk, ha nem hússzoros erő. * Aki a sértésekhez hozzászokik, az egyszer vagy ölni fog, vagy mazochista lesz. Az érzékenyek joga, sőt kötelessége, hogy ahol érdemes, sértéssel viszonozza a sértést. * A helyszínek hatalma, volt — „megtörtént” — lelki megrázkódtatások helyszínei. A volt — megtörtént — mámorok és idillek helyszínei. Az életveszély helyszínei. A helyszínek, ahol bebeszéltük magunknak, hogy boldogok vagyunk. — A régi helyszínek törlése, új helyszínekkel; az emlékek megtisztu- tása, új emlékekkel. * Dolgozni csupán a dologért, minden külön becsvágy nélkül: ha fohászkodtam a gyermekkori fohászok után, fohászkodások múltán, valakihez — a Naphoz, a Sorshoz, vagy puszta magamhoz — egyedül ezért. * Az intézmény és az ember automatikus azonosításában mindig volt számomra valami fasisztoid. — Mi írhatná elő az embernek azt, hogy mit gondoljon és mit érezzen? Ki írhatná elő a kifejezőnek, hogy mit és hogyan fejezzen ki? * A szakmákat leginkább a szakmák tartották meg. De a szakmák elleni legnagyobb merényleteket is a szakmabeliek követték el. Mindannak nagyobbik részét, ami igazán kultúra — aktívan, teremtőn és teremtetően az —, a kultúra védelmének nevében működők rágalmazták. Bűneiket azzal kompenzálták, hogy időnként valamit, ami másoknak is tetszett, felragadtak. Ennek a valaminek a kultusza bennük „erkölcsi alap” volt minden másnak a leszólására. * A letargia legalább fele xészben lustaság. Ha ezt tudjuk, félig meddig már védve is vagyunk. Bárhol törjük át a lustaságot, a letargiát törjük át. Mehetünk előre, annak nyűgözőbői — megkötőből — meglendítővé tett erőivel. 1147
