Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Ágh István: Kasza Béla dokkos parnasszusa (jegyzet)
ÁGH ISTVÁN Kasza Béla dokkos Parnasszusa „...a demokrácia a nyelvben áll, és a magfizikus (aki már-már a lét végső titkait kutatja) és a dokkmunkás nyelve ugyanaz. 1952-ben születtem Budapesten. A Csepeli Szabadkikötőben dolgozom.” Kasza Béla nagy távolságokat demokratizáló költészete átéléséhez olyan belső csönd szükségeltetik, amelybein csöndje vagy hirtéfen fölcsattanása fölfogható. Muszáj errre fölhívnom a figyelmet, hagy a maiga teljességében állhasson előttünk, velünk. Első olvadásra mák szeretni, érezni lehet, de megfogalmazni nagyon nehéz még. Két okból. Először, mért olyanok a vers-napjai, minlthai két műszak közé lennének szorítva, ebben a satuban történik meg az élet félálmú képzettársításaival. Oda igyekszik haéa fáradt vágyakozással: „minden este részeges út hazáig emlékezés előtti remegések a gyomorban” — kezdi Üj-Altamira pályaudvar című első kötetét. S közbül az állandó vágy, türelmetlenség, csavargás „kitaposott cipővel a kifosztott üzemek aranyával egy szóra bírt este csöndje felé.” S bégül Ott hever a munka behívóparancsa a Szerelem ágya melletti éjjeliszekrényen. Érmek a világnak csak az új rendjétől lepődhetünk meg, ha nem valljuk be az álom valóságos-gyökerét, logikáját mar gunkrvak. Rendszere álomi, de iránya valóságos, földi a gravitáció törvénye szerint. s most itt vannak ezek az utcák házak nélkül s ezek a városok utcák nélkül csupán a háztetőik fénylenek s a világ minden vadjai és jelenései suhannak odafönn mint az árnyak a föld felé — írja a befejező Chagall-tárlatban, a köttet végén. Varrnak a könyvben mindennapi konkrétumok, melyeknek csak mindénnapi jelentésük érvényesül, s jelképek, elsősorban a rózsa, ez a szinte csak álmoskönyvből megfejthető virág, amink megmagyarázhatatlan következményekre utal túl gyönyörű rrú- voltán. Ez a rózsa nem virágoskerti élet, inkább a lélek növénye. S efféle párosításban leU meg értőiméit: „rózsa nyí malter mosolyog”, „esteli műszak végén a kocsmák előtt igazi szél rózsa”, és járnak előtte hülye hatalmas elefántok és visonganak sziszegnek a nők az üvegház forró gőzében ahol valami virágot keres rózsát talán 58
