Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Ágh István: Kasza Béla dokkos parnasszusa (jegyzet)

Kasza Béla annyira jó költő, hölgy követni engedi egyetlen pár cipője nyomát az idegen-otthono^ külvárosban, szublimált képzethazája felé, disszo­náns zaj-zenével kistér bennünket éteri muzsikába. Föl kell fognunk e kettős­ség egységét, hogy költészetét helyénvalónak találhassuk. Mert ha csak az egyiket látjuk, nem, tudunk mit kezdeni a másikkal és fordítva. Mondtam, elsőre megfogalmazni nagyon nehéz, mert inkább a csönd ze­néje hat rám. De ha a világkép konkrétumai tűntek volna uralkodásán elő, a versek megfosztódtajc volna varázslatuktól. Pedig varázslatuk abban is ér­vényes, amit nem mond ki, ami költészete györs megfogalmazásának második akadálya. Mert ránk utalódik. Sokszor félbehagyott mondataiból nekünk kell folytatni a gondolatát, mi ralijuk ki a pontot, szavaiból nekünk kell mondatot szerkeszteni. Némi figyelem, azonosulás után nem is olyan nehéz ez. álmot futtám és alig élt amit találtam alig égett valami messzi messzi csöndben olyan volt mintha menedék — írja a halkuló népdalok-ban. Ha már ez a vers címe, eszembe jut a min­dent kimondó népdal, alap- és hagyományos vershépzetünk, s itt a költő ele­gáns hagyatkozása ebbeli tapasztalatainkra, megengedheti magáinak különös álomvilágába a}: elszakadást. Eszeimbe jutnak József Attila dßlai a Medáliák és a Klárisok korszakából. De bizonyítja maga is, tud csinálni elvárni valót, amire az ember bélsejéből szohnjas. Szakadt versei hát- és előterében meg­találjuk a romantikus siratóf, ezt a Poe Hollójára utaló mestervizsgát. Kell hitele érdekében, melg talán engedelemből a műélvezet miatt, hogy ne vesz- szen el abban a monotóniában, amply mai költészetünk fiatalabb felét annyira eluralta. Első kötete örömélményével üdvözlöm a harmincéves költőt, különösen azért is nyilvánosan, mert láttatásáért vajmi kévését tesz atz irodalom, pedig elismert nernzedéktárjsai (Szervác József, Tóth Erzsébet, Zalán Tibor, Ra- kovszky Zsuzsa, Csordás Gábor, Pairíti Nagy Lajos) között a helye. Egyik meghúzódó, címtelen versét raknám lírája mottójának: a csöndet talán én tanítottam álmodni hogyha szóra bírtam? tagadtam-e a valóságot mikor sírtam hogy messze látok s nem vagytok itt? — ama tükörben csak tavasz van ősz és örök mégsem nem én találtam vigaszul hogy úgy osztozzunk meg mint a latrok jobb- s balfelöl; ha magam voltam szabadon már-már szinte holtan bennetek szerettem volna lenni szívetek csöndjét elszeretni 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom