Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Tóth Emőke: Kettősségből teremtett szintézis, Gondolatok Bartók Cantata Profana című művének zenéjéről és szövegéről
A zenei szintézisteremtésről teljesen elfogadom Lendvai Ernő álláspontját, s nem kívánom hosszan idézni zenei példáit. Elsősorban azt szeretném bizonyítani: a szöveg milyen sajátos vonásakot hordoz, miért jelent irodalmilag újszerű forma- nyelvet, és hogy a szemléleti azonosság milyen közös megoldásokhoz vezet irodalmilag és zeneileg. * A kettős világ szintéziséről akkor beszélhetünk, ha az alkotó által önállóan teremtett világ belső rendje, fejlődése öntörvényű, s e törvényszerűségeknek engedelmeskedve zárt és megbonthatatlan. Ugyanakkor minden mű saját gondolatának, ér- , zelmi töltésének megfelelően, a művész általános elveit megtartva, sajátos felépítési rend szerint működik. A Cantata profana szövege tisztán hordozza a bartóki kettős gondolkodásmód sajátos vonásait — a népköltészeti és irodalmi hagyományok ötvözése figyelhető meg, ugyanakkor a mű egyik lényeges formáló elve az ismétlés. A zeneszerző felkérésére 1930-ban Erdélyi József lefordította a román balladát. Bartóknak nem felelt meg a költő adta változat, s maga alkotta meg műve magyar szövegkönyvét. Erdélyi a saját megoldását áldolgozta, s ezt a kiérlelt változatot ösz- szevetve Bartók szövegével, derül ki egyértelműen, hogy a zeneszerző művére menynyire jellemző az ismétlés. Erdélyinél így kezdődik a vers: „Vala egy vén bátyó s annak vala éppen kilenc fiúsarja, szép derék legények.” Bartóknál ez így hangzik: „Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, testéből sarjadzott Szép szál kilenc fia.” Már a kezdésnél érzékelhető, hogy Erdélyi szóvariánsokat alkalmazott, Bartók azonban ismétel. Először a népmeséi kezdést idéző Volt... volt-ot. utána az Erdélyiféle jellemzést ő egy tartalmas jelzővel oldja meg, de azt ismétléssel hangsúlyosabbá teszi. Az ismétlés egy másik gyakori formáját alkalmazza, a felcserélt ismétlést. Ez itt azonban nemcsak formai elem, tartalmában a vérségi összetartozást fejezi ki általa. A kezdő sorokban megtalálható példák azonban tipikusak a bartóki szövegben. A tartalom szempontjából lényeges elemeket ismétlési nyomatékkai hangsúlyozza. Például a vadászat tényét, mely okozója a történteknek: „Az erdőket járta / És vadra vadászott / Kilenc szép szál fiú. / A vadra vadásztak..De ennél talán még fontosabb pillanat a szarvassá változás csodája: „Utat tévesztettek / Erdő sűrűjében / Szarvasokká lettek: / Karcsú szarvasokká váltak /Erdő sűrűjében. Bartók zenei visszatérésének fontos jellegzetessége az ismétlési variációkészség. Lendvai idézi: „Ő maga jellemzi önnön technikáját: nem szeretem a zenei gondolatot változatlanul megismételni s egyetlen részletet sem hozok vissza ugyanúgy. Ez az eljárás a variálásra, a témák átalakítására való hajlamomból fakad.” Ha megfigyeljük a szöveg eddigi ismétléseit, akkor ennek a zenei elvnek az érvényessége nyilvánvaló lesz a szövegre alkalmazva is. Mert nem elég, hogy felcseréli a szórendet, hanem épp a csúcsot jelentő gondolatnál, az átváltozás leírásánál használ szóvariánst (lettek-váltak). A puszta ismétlés bizonyossága nehézkessé, földhözragadttá tenné 179
