Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Simonffy András: Anyám naplója - 1944

márpedig ők látni akarják azt a két magyar tisztet, akik miatt nem jöhetnek aludni ebbe a házba. Ernő erélyesein lépett fel, az egyik orosz Malinovszkij nevének említésére gyorsan bemutatkozott, sőt, engedelmet is kért az alkalmatlankodásért. A másik sötét ábrázattal távozott. Ez utóbbi visszajött még egyszer egy fegyveres kíséretében. A puskát Jóska térdének célozták, s nagyokat harsogva úgy tettek, mint akik két bujkáló magyar tisztet fogtak. „Doku- mentet”' követeltek. Ernő odaadta nekik a Bikában kapott zöld kilépési igazol- mányt. E fölött el vitatkoztak, s jobb belátásra térve éppen távozni készültek, amikor lóhalálában megérkezett a szomszédból a tolmács-százados meg a kis magyar tolmács géppisztollyal. Ök aztán kiseperték a társaságot. Amikor végre betették maguk mögött az ajtót, mi jóízűt mulattunk a dolgon.

Ügy képzeltük, hogy ezzel erre a napra vége is minden izgalomnak, de nem így történt. Egy őrnagy és egy magyar tolmácsnő érkezett. Csomagoljunk össze, mert további együttműködésünk érdekében máshová megyünk. (Kifakadtunk még a Debrecenben maradt holmink miatt, de nem sok eredménnyel.)

Betelepedtünk két autóba, s elgurultunk vele Kunszentmártonba. Amíg # legújabb szállásunkat befütötték, egy másik magyar tanyát látogattunk meg,

ahol ott találtuk Dajka Miklós és Homonnai főhadnagyot. Nagy ölelkezés, az élmények, benyomások röptében való kicserélése, egy-két pohár bor, s már búcsúztunk is, hogy eltehessük magunkat másnapra. Annyit azért megtudtunk, hogy holnap vagy holnapután megint továbbmegyünk Budapest közelébe, és Budapest elfoglalása után az első között fogunk oda bevonulni.

Kunszentmárton, december 26., kedd

Egy derék szűcsmester a házigazdánk, szép lakással, fürdőszobával, egyetemi hallgató fiúval Budapesten. Jó meleg szobánk van, reggel fürdőt kaptunk, s jöttek értünk, hogy Jóska szállására menjünk reggelizni. Ott egy szabómester famíliát találtunk, mint házigazdát, igen jókedvű és vidám családtagokkal. Mesélték, hogyan volt, amikor az oroszok megjelentek náluk: „Bejöttek a szobába, s nagy hangon magyarázták, hogy vina, vina. A fene meg tudta, hogy a vina bort jelent. A kezébe nyomtam egy nagy darab lekvároskenyeret, azzal megnyugodott egy kicsit, de akkor csak tovább magyarázta a vinát. Akkor már kezdtem megijedni, hogy ez biztosan valami disznóságot akar csinálni...”

A nap egyébként semmittevéssel telt el. Állítólag holnap fogunk autóval továbbmenni. Persze, azt nem tudhatjuk, hogy ez nem újabb „zavtra bugyet”-et jelent-e?

Este a házigazdánkkal beszélgettünk, megvitatva a politikát, gyerekeket, meg az elmúlt napokat.

Egyszerre csak betámit ám két marcona katona, nagy géppisztolyosan, rettentően hadonásznak, kiabálnak, mutogatnak a puskákra. Ha begyuliadós lennék, azt gondoltam volna: itt a pillanat, amikor falhoz állítanak. Azonban semmi egyébről nem volt szó, csak azt jöttek megmondani, hogy aludjunk nyugodtan, mert ők ketten fegyverükkel őrzik az álmunkat.

1944. december 27., szerda

Hát, mégiscsak zavtra bugyet lett belőle, mert ma sem megyünk tovább. Az autók későn érkeztek vissza, így csak holnap reggel indulunk. Majd meglátjuk ... Minden esetre igazán szeretném tudni, hogy miért kellett olyan ló514