Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Simonffy András: Anyám naplója - 1944
halálában elszaladnunk a Nemzetgyűlés elől, és miért kellett a holminkat Debrecenben szanaszét hagynunk, ha immáron egy hete nem történik velünk semmi. Ezóta rég megjárhattam volna Debreoent. A másik bánatom az, hogy még egy éjszakát kell ebben az ágyban aludni, pedig korántsem mondható tisztának. Az előttem benne alvók bogárkáinak a nyomai élénken kivehetők. Ügy feküdtem bele, hogy ezt az egy éjszakát csak kibírom, de ma már ez a harmadik lesz. No, nem baj, túl leszünk ezen is. Jóska élénken udvarol egy dagadt nőnek. Ülnek az ágy szóién, fogják egymás kezét. .Mi háttal ülünk, és rádió-zajjal igyekszünk elterelni róluk a figyelmet. A nő már puhul, azt hiszem, jó lesz, ha felállunk, és hazakísértetjük magunkat az őrnaggyal. Jászapáti, december 28., csütörtök Ma végre tényleg tovább megyünk. Nehezen hihettük, de csakugyan előállt eg}' csukott és egy nyitott kis cserebogár autó. Érzékeny búcsú után mi a csukott kocsiba, Jóska meg a kis cserebogárba került. Defekt természetesen volt, nyomban az első tíz kilométer után, úgyannyira, hogy kijavítani sem lehetett, ehelyett egy közeli kerítés egy részletével mi a kis cserebogár után kapcsolódtunk, és így futottunk be délután fél ötre Jászapátiba, nagy diadalmasan. Mu- hcray Zolival, Homonmai főhadnaggyal és Dajka Miklóssal kerültünk egy szállásra. Nemsokára ebédelni mentünk egy igen kezdetleges tiszta étkezdébe, később ugyanott vacsoráztunk is. Az ittlévő tagok közül Muhoray Zoli kissé letargikus állapotban van. Ügy érzi, elveszett minden, nem tud hinni még abban sem, hogy talpra állunk, s hogy szabad magyar földön magyarok maradunk. Aggódik a családjáért, s mert pillanatnyilag Budapest az aktuális, legjobban a feleségéért. Egyelőre a családjáért való aggódásban merül ki minden tevékenysége. Homonnai Karcsi jófejű, sok nyelvet tudó, értelmes fiú, fűszerezve egy nagy rakás szórakozottsággal és igen elhanyagolt külsővel. Van egy keshedt orosz kabátja (pufajka), meg egy orosz sofőrsapkája, s egész nap nem látjuk, mert az oroszai közt tartózkodik: egész nap őket tanulmányozza. Dajka Miklósnak is van egy orosz paplankabátja, az övét ugyanis „kölcsön kérték”. December 30., szombat Úgy mondják, hogy itt Magyarország legnagyobb propaganda parancsnokságán vagyunk, s érdekessége a dolognak, hogy sok zsidó tisztet látunk. Változatlanul a tiszti étkezdébe járunk étkezni, de kissé már a könyökünkön jön ki a sok fasírozott. Csináltam is ma este, a fasírozottól megcsömörlötf tagjaimnak két lábos rakott krumplit. El is pusztítottuk négyen az utolsó szemig. Azért csak négyen, mert tegnapelőtt Dajka Miklós tűnt el valami titokzatos útra, ma délután meg Homonnaiért jött be a megtermett szemüveges őrnagy. Nagy izgalom még, hogy a bekerített Budapest ultimátumot kapott, amelynek értelmében 24 óra gondolkodási idejük van a város feladására. Persze, izgatottan várjuk az eredményt, bár a reményünk nem túl sok, tudva azt, hogy német a Pesten bekerített legmagasabb parancsnokság. Sok magyar alakulat is bent van, és az ultimátum azt ígéri nekik, hogy szabadok maradnak, nem 515
