Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy baráber élete
— Nem, nem volt nálunk a munkahelyen soha. Én voltam egyszer nála, amit korábban meséltem is... Akkor úgy éreztem: méltatlan helyzetbe hoztak minket, s kötelességem a végsőkig harcolni. — Az iparfejlesztésről szóló MDP-plénum anyaga könyvalakban is megjelent. ön felszólalt, felszólalását teljes terjedelmében közlik. A neve mellett pedig ez áll: Kossuth-díjas vájár... Asztalra koccan a pohár. Molnár István ujjai megremegnek. — Mit mondjak erről...? — Kapott Kossuth-díjat? — Nem kaptam. — Itt pedig az áll. — Az az igazság, ma sem tudom, mi volt ezzel a Kossuth-díjjal. Állítólag többször is felterjesztettek. Pesten úgy is tudták szinte mindenütt: Kossuth- díjas vagyok — így jöttek nem egyszer a meghívók is —, de a díjat sohasem vettem át... — Egy vidámabb dologról: önnek volt az első magánautója Pécsett... — Nem az ötödik? — Nagy szenzáció volt mindenesetre. Egy bányász, akinek vadonatúj autója van ... Mi a története? — Egy gyerekkori elhatározással kezdődött. Ügy figyeltem, lestem a motorbicikliket, mint a mániákus. Minden vágyam az volt, hogy egyszer nekem is legyen. Lett is. Először egy kis Csepel, aztán mindig erősebbek, nagyobbak. Hét- százötvenes motorokkal száguldoztam. Persze, buktam is. Valamelyik felemen szinte mindig hiányos volt a bőr ... így aztán egy szép napon azt mondták a pártbizottságon: tedd csak le szépen, Molnár elvtárs azt a motort, mert nekünk szükségünk van rád ... „És mivel fogok kijárni az aknához?” „Autóval, ha te is úgy akarod”. Hát ez a története. A többi már szinte ment magától. 1954-ben 100 új Moszkvics érkezett Budapestre. Fent voltam valamilyen rendezvényen, ott volt Vas Zoltán is. Említem neki a kocsit. Azt mondja: rendben lesz, Molnár. Egyébként nagyon kedélyesen beszélgettünk. Hallotta a teljesítményeink hírét. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta: „Érdemes volt magával foglalkozni. Molnár, igazán érdemes ...” — Tehát jött 100 Moszkvics . .. — Az volt az irányelv: körzeti orvosok kapják a többségét. — Mennyibe került akkor egy kocsi? — Ezek 103-as Moszkvicsok voltak. Az áruk: 26 500 forint. A József utcában kellett átvenni. Amikor kigördültünk a kapun, a személyzet kijött utánunk, 5 addig néztek, amíg el nem tűntünk a forgalomban ... — Vissza tud emlékezni a rendszámára? — Hogyne! CD 474. Egyébként a kocsi még ma is fut, elég gyakran látom. — Autó — gazdagság . . . Akkor ez a két fogalom még nagyon szorosan ösz- szetartozott. Mennyit keresett ön akkoriban? — Szépen kerestünk. Mai mértékkel mérve talán nem túl nagyok ezek az: összegek, de akkor nagyon kemény volt a forint. — Mekkora volt a legnagyobb összeg, amit kézhez kapott? — Pontosan nyolcezer forint. Az átlagom 5—6 ezer között volt. Egyébként csapatbérezés volt nálunk, ha jól mentek a dolgok, valamennyien többet kaptunk. Én 10 százalékkal kaptam többet, mint csapatvezető. — Egyszer elvitték Molnár Istvánt a rendőrök . . . 328
