Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy baráber élete
— Kik? — A politikai rendőrség, ha igaz . .. Csend lesz, s azután mintha egy másik Molnár szökkenne elénk: Molnár István nevetni kezd, vidáman, felszabadultan, hogy még a könnye is kicsordul. — Hát ezt is tudják? — Hogy történt? — Ügy kezdődött, hogy megnősültem. — És? — És elhatároztuk, hogy szerényen, a nyilvánosságot kizárva csináljuk a ■dolgot. Komlón volt az esküvő. Szépen mentek is a dolgok, csak éppen a szertartás közepén feltűnt R. É., a népszerű pécsi újságíró. „Hát te, Pista?-’ „Nősülök, pajtás .. Persze, mindjárt megváltoztak a dolgok, koccintottunk, egyszer, kétszer, százszor is talán ... Éjszaka lett. Az asszony meg nógatott, gyerünk már haza ... Nem volt mit tenni, kocsiba ültünk, s elindultunk hazafelé. De előtte volt egy kis susmus a cimborákkal. A kökönyösi dombon vagyunk, amikor leállítanak. „Molnár István?” Rendőrök voltak. „Az vagyok”. „A papírokat.” „Tessék.” Még az arcomat is megvilágították, hogy azonos vagyok-e a fényképen látható emberrel. „Rendben?” „Ahogy vesszük: ön ugyanis átszáll a mi kocsinkba, s velünk jön...” „Mert?” „Majd megtudja.” A feleségem halálsápadt volt. „Ha nem tudnák, a férjem képviselő . . .! Mentelmi joga van ...! Persze, hiába volt minden, át kellett szállnom. Mondtam az asszonynak: ne szomorkodj kedves, csak feküdj le otthon nyugodtan, majd jövök .. . — És mikor ment? — Amikor beleuntunk az ünneplésbe. A cimborák ugyanis már nagyon türelmetlenül vártak ... XII. ISMÉT ZOBÁKON Zobák-bánya, a leg-ek bányaüzeme, úgy ül a gesztenyési dombtetőn, mint egy korona. Magyarország legmélyebb — ezer méternél is mélyebb —, s ugyanakkor legnagyobb átmérőjű aknája 1963. június 1-én kezdte meg a termelést. Magyar bányász ilyen mélységben még nem járt korábban sohasem. A páratlanul magas kőzethőmérséklet, a fokozott gázveszély, valamint a szeszélyes kőzetnyomás már az első percektől rendkívüli nehézségek elé állította a csapatokat. Az emberi kitartás, leleményesség és műszaki szakértelem örökös próbatétele itt az élet. Most itt állunk a két gyönyörű torony alatt Molnár Istvánnal, aki a szó legszorosabb értelmében kaput nyitott Zobák jövője felé. Amióta kész az üzem, nem járt itt. Tisztaság, rend, virágok. Széptestű szobor-fiú áll a derűs homlokzatú szociális épület előtt; autó, autó hátán. Hát, körülbelül ilyen lehetett a jövő, amiről álmodtak. 329
