Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: A munka hőse

A tárlatot rendező Intéző Bizottság ezúttal szemlátomást nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel akart reprezentálni. Mindössze tíz soproni képzőművész képviselteti magát az ünnepi kiállításon. A rendezők különböző megszigorításokkal (alaptagság, önálló kiállítás, megyei pályadíj) igyekeztek szűkíteni a mezőnyt. Sikerült is elérniük, hogy valóban az itt élő alkotógárda élcsapatát sorakoztassák fel.

A szépnek azt a szinte már enciklopédikus szeretetét, amely oly jellemző Sopronra, leginkább Gáspárdy Sándor munkái villantják fel a kiállításon. Megharcolt harmónia, férfias, meleg líra jellemzi érett művészetét (Soproni műemlékház, Bánfalva, Dombok). Giczy János képein a gyermek- és az ifjúkor paraszti világa búcsúzik — megtartó művészi erővel. Szófukar képvilágát a kompozíció és a ritmus szép fegyelme, a színek kifejező ereje, az ember és a munka feltétlen tisztelete hozza közel a nézőhöz (Pásztor, Gyümölcsszedés, Tavasz). Külön örömet okoz a ritkábban jelentkező Békés Imre, aki ezúttal több igen sikerült, egyéni látásmódról tanúskodó képpel szerepel (Házak fával, Ház jegenyékkel). Rázó József reflexiókban gazdag expresszív festményei közül kitűnik érett, nagy nyugalmú csendjével a Falusi temető. Szarka Árpád arról győz meg, hogy a szemre-szép látványfestészet mellett a valóság elemeit szuverénebbül alakító piktúrában is van érdemi mondanivalója (Szomorkás az idő).

Kiemelkedőek a Derkovits-ösztöndíjas Sulyok Gabriella szép grafikái (Hegyoldal). Különösen megragadóak elvont és finom Thomas Mann-íllusztrációi (József és testvérei). Figyelemreméltóak a fiatal Borbély Ferenc képzeletgazdag, nagy asszociációs terű rézkarcai is (Emlék, Triptichon).

Sz. Egyed Emma szobrait az érzelmi telítettség s a keresetlen báj teszi vonzóvá. Plakettjei, a bronzba-írt szonettek, ezúttal is szigorúan mívesek — és ol- dottan líraiak (Korsós, Nagy Balogh János). Renner Kálmán érmei karakterre tapintó, férfias vonalvezetésükkel, a mondandó puritán erejű megfogalmazásával hagynak maradandó emléket (Petőfi, Egry). Végül Munkácsy-díjas szobrász- művészünk, Szakái Ernő, műemlékeink országos hírnevű restaurátora, egy tudós ujjal, költőszívvel készült Liszt-portréval adja le névjegyét az ünnepi kiállításon.

Mindent egybevetve úgy érezzük, hogy az Ünnepi Hetek Intéző Bizottságának egy valóban színvonalas tárlattal sikerült megörvendeztetnie Sopron közönségét és a Sopronba látogató művészetbarátokat. A tíz kiállító képzőművész a jubileumi év rangjához méltóan reprezentálja hagyományokban gazdag városunK művészeti életét s új távlatokat ígérő, tiszteletreméltó eredményeit.

255