Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: A munka hőse

DÉVÉNYI IVÁN

Korniss Dezső

„Korniss munkáiból olyan szívbéli közvetlenség, olyan tiszta lírizmus, annyi könnyed báj és kellem szól hozzánk, mint a régi népdalokból..

(Kállai Ernő cikkéből, Szabad Szó, 1946. június 9-i szám).

Korniss Dezső, a magyar avantgarde festészet — és a művészetünkben centrális helyet betöltő szentendrei művészcsoport — egyik legegvénibb arculatú mestere 1908. december 1-én született az észak-erdélyi Besztercén. Egyik nagyapja erdész, a másik molnár volt, apja pedig írnok, aki egy kilátásba helyezett jó állás reményében a 10-es években Pestre költözik. Az ígért állásnak azonban se híre, se hamva; a család nagy nyomorba jut; az apa végül bolti szolga lesz Pesterzsébeten.

„Mióta az eszemet tudom, rajzolok és festek” — olvassuk Korniss Dezsőnek az Európai Iskola „Az új magyar művészet önarcképe” című kötetkéjében (1947) közölt rövid önéletrajzi írásában. Tizennégy éves korában — mint gimnazista diák — beiratkozik a festőként középszerű, pedagógusként viszont kiváló Podo- lini-Volkmann Artúr szabadiskolájába. „Csupa szegény proli fiú járt ide tanulni: Dési Huber, Sugár Andor, Borbereki Kovács Zoltán, Cserepes István...” — emlékezik vissza a Podolini-Volkmann-nál eltöltött időszakra a művész. Mestere tehetségesnek tartja, s mentesíti a tandíjfizetés alól.

Tizenhat éves korában a Gyermekvédő Liga útján Hollandiába kerül néhány hónapra. A holland múzeumokban látott Rembrandt-, Frans Hals- és Jan Vermeer van Delft-képek még jobban megerősítik abban a szándékában, hogy festő legyen. Hollandiában élő rokonai révén eljut Huszár Vilmosnak, a De Stijl-csoporthoz tartozó konstruktivista művésznek, Piet Mondrian és Theo van Doesburg barátjának műtermébe, s megismerkedik a neoplaszticizmussal.

Hollandiából hazatérve kimarad a gimnáziumból, s vasesztergályos inas lesz egy gyárban, majd újságot árul; ezután bádogos nagybátyja veszi maga mellé inasnak, utóbb tisztviselő-gyakornoki munkakörben helyezkedik el. Korniss fiatalkori hányattatásai Giorgio Vasárinak Luca della Robbiáról írott szavait juttatják eszünkbe: „Bárki emberfia csakis akkor tűnhet ki valamilyen mesterségben, ha gyermekkorától fogva tűrni tanul meleget, hideget, éhséget, szomjúságot és minden más kellemetlenséget...” (G. Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete, Magyar Helikon, Bp., 1973., 143. 1. Ford.: Zsám- boki Zoltán.)

Keresetének egy részét félreteszi, hogy beiratkozhasson a Képzőművészeti Főiskolára. Közben kiállításokra jár; mindenekelőtt Rippl-Rónai, Vaszary, Kernstok, Márffy, Czóbel, Egry és Kmetty János munkái érdeklik őt. Egy Cé- zanne-albumot is vásárol, s Van Gogh leveleinek gyűjteményét.

1925-ben felveszik a főiskolára; Csók István osztályára kerül. Mivel Csók gyakran volt külföldi tanulmányúton, helyette Vaszary János korrigált. így Vaszaryt is mesterének tekinti Korniss. (Vaszary a francia piktúra akkori leg2o6