Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: Könnyebb volt Jurisichnak…
A húsz éves távlatra készült terv négy ütemben valósul meg. Korszerű építési megoldásai mértéktartóak, szerencsére hiányzik belőlük a korábbi évek foghíj beépítésére jellemző jellegtelen alázat. Ugyanez mondható a belváros nemrég épült önálló épületeire is (Szolgáltatóház, kollégium). Viszont a Szabó-hegyről nézve a várost bántóan válik ki az új lakótelep. A négyszintes házak unalma, formátlansága erősen rontja a település romantikáját. Nem beszélve a távolabb szaporodó, sátortetős, kertes házak csoportjáról, melyek a műemlék városból faluként virítanak ki. Változtatni kellene ezen a kéményekkel tűzdelt lapos, illetve sátortetős egyformaságon, mielőtt elterebélyesedik és Kőszeg történelmi arculatán feltűnő szürke foltként hat. Arányaiban is formátlan megjelenésű lakótelepi épületekre mindössze ennyi az indok: 200-250 ezer forintos lakásegységárbó’1 nem lehet szebbet produkálni, továbbá Kőszegen magas 0 talajvízállás, túlságosan kötött a talaj, így a pincesor kiáll a földből, vagyis az első szint helyét foglalja el garzon formájában. Magas a talajvíz! - visszhangzik a megállapítás a belvárosban is, (mert az öreg épületek földszinti lakásai nedvesek, sötétek, földbe süppedtek. Régen a polgárok üzlet- helyiségei, raktárai voltak itt, s a huzatos átjárók légáramlata szárította a falakat. A rekonstrukciós tervek szerint a komfortossá alakított házak alsó helyiségei szigeteléssel készülnek és többnyire visszákapják eredeti funkciójukat. A terv szerint. Valójában a helyreállított épületek nagy részénél a lábazati falak vizesek, mert az új cementvakolattól nem tud kiszáradni. Miért nem kötelezi iaz OMF a beruházókat, hogy a tégla falú épületeket szigeteltessék? Megdöbbentő az a pénzpocsékolás, (ami a felújított műemlékeknél látható, mert a falakról - hogy az építészek kifejezésével éljek - rövid idő alatt „lerohad” 0 vakolat. Az idő a föld alatt is rombol Kőszegen: 100-150 évvel ezelőtt fektették le 0 falazott csapadékvíz elvezető csatornát, szennyvíz elvezetőre még akkor nem gondolhattak, hisz nem volt közművesítve 0 város. Azóta a hálózatra rákötötték a szennyvíz elvezető- ket, s az egyébként is elavult csatornában néhol pang a víz, sőt szivárog, meglazítja a Gsatornafalat, mely itt-ott beomlik, sajnos csak akkor vehető észre, ha éppenséggel egy ház alatt történik. Ilyenkor az épület egyik sarka lesüllyed. Nem beszélve a penetráos csatornabűzről, ami a kapuszinek alól terjeng az utcára! Tehát a műemlékvédelemtől elválaszthatatlan a csatornaépítés. Még az idén befejeződik a Várkör, a Jurisich tér, a Munkácsy és a Hunyadi út elválasztó rendszerű szennyvíz-, valamint csapadékelvezető csatornáinak lefektetése. Sőt a város beépítésre váró területeire is tervezik az előköz- művesítést. * * * A belváros rekonstrukciójának teljes megvalósulása 1980-ra várható, de a váltó lakások hiánya, a pénzügyi problémák előreláthatóan áthúzzák a számításokat. Több központi segítséget kér a város, mert önerővel a pusztulást csak lelassítani tudják. Szerintük könnyebb volt Jurisichnak Szolimán főseregétől megvédeni a várat, mivel huszonöt napos ostrom után elvonult -a török hadnép, de az idő alattomos rohamait „fegyvertelenül”, vagyis pénz nélkül nem lehet visszaverni! 538
