Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Szürke szüret
LESKÓ LÁSZLÓ Szürke szüret I Azt mondja a liliputi téesz növénytermesztési agronómusa, húsz egynéhány • évéből és két hosszúlépésből merített bölcsességgel - szürke szüretek ezek. Haj- danában-danában, öregapám korában nótás munka volt ez. Szüreti mulatsággal, mas- karázással, verekedéssel. A szüret cifraságaiba mintha a borversenyek öltöztek volna. A megyeiek talán még a most zajló I. Borvilágversenyen is túltesznek felhajtásban. „Érik a szőlő, hajlik a vessző.. „Jó bort mérnek Füreden és Kaposvárba.. „Jó bor, jó egészség . . „Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér .. Népdalok, bordalok, nóták maradtak ránk. S a köszöntés: „Bort, búzát, békességet!” Lám, a jókívánságok isorát a bor nyitja, megelőzve a mindennapi kenyeret. „Az úgyis benne van a Miatyánkban . . .” A bor - ezt a idézetekből is ki lehet olvasni - a létbiztonság érzetének egyik összetevője volt. A szüret: dyonüszoszi ünnep. Mióta is fogyasztja az ember ezt a gyümölcsöt? Mióta issza a levét? Bizonytalankodás a forrásmunkák válaszaiban: „A művelés kezdetei az őskorba nyúlnak.” S a közvetett bizonyítékok? Mózes első könyvének passzusa: „Noé pedig földmívelő kezde lenni és szőlőt ültete. És ivék a borból, s megrészegedék és meztelen vala sátra közepén.” Dyonüszoszt a görögök a szőlő, a bor, a mámor isteneként tisztelték, miként Bacchust bratyizva a rómaiak, akik Noét lefőző bacchanáliákkal örvendeztették egymást. És Pannóniában? Azt tartja a fáma, hogy a honfoglalók a Duna-Tisza közén szőlőkultúrára bukkantak. A kőröshegyi dézsmapince pedig abból a korból maradt ránk, amelyben a faluit még Keurushygnek emlegették az okiratók. Vajon melyik üküknagy- apánk kérdezte először, selymásan mosolyogva: „No, szépöcsém! Hát azt tudod-é, melyik söprő nem söpör?” És derük a bizonytalankodón: „A hordó aljára ülepedett söprő, te golyhó!” Ezt a huncutságot ugyan ki „tálalta” először a „pincevárosban”? „A szőlő legnagyobb ellenfele a seregély! Mert, hogy mindanik három szemet meg egy fejet visz el. Egy szőlőszemet, aztán a saját két szemét, no meg a fejét!” És a csúszós útuvá tett nevetés közben nem is gondoltak a másik ellenségre. A seregélyrajoknál is kíméletlenebbre, a filoxérára, amely a múlt század utolsó előtti évtizedeiben „második mohácsi vészt” okozott, ahogy a szőlészek állítják. S ezek a „pincevárosi” nevetők nem gondoltak a jégveréssel, faggyal sem ... És ez a tapasztalat vajon (hány szőlőnevelő év alatt érlelődött?” A termés csak ükkor lesz gazdag, ha a gazda sokat dörgölődzik ia szőlőhöz”. 2 Mert munkát ad a szőlő látástól-vakulásig, zimankótól-zimankóig. íme a bízó* • nyitók: határozottságban hiányt nem szenvedő agronómusunk munkanaptára, ami nélkül: „Egyszerűen bedöglene a termelés minálunk. Ha nem dakádozom előre a munkát, leshetem: ki szüretel majd le.” Mit mond a „zsebmindentudó” ? 5 39
