Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - Ernst Klein: A horda (elbeszélés. Ford.: Szabó Jenő)
és felfelé indult az utcán. Ugyanakkor felülről lefelé egy férfi jött, valamit mondott a kislánynak, aztán belenyúlt nadrágzsebébe, adott neki valamit, és akkor a leány vele ment. Ahogy elhaladtak előttem, észrevettem, hogy a férfi mexikói vagy valamilyen más piszkos külföldi, és az is eszembe jutott, hogy mostanában megint annyit hallani arról, hogy gyereklányokat erőszakolnak meg és az a férfi éppen olyannak látszott. Hirtelenében nem tudtam, mit tegyek, kívántam, bár jönne már Dave. Bementem a kocsmába, és elmondtam a biliárdasztal körül álló férfiaknak, hogy mit láttam az utcán. Az egyik közülök megnyugtatott, hogy majd elintézik a dolgot és a többiek helyeseltek neki. Követtem őket az utcára, a mexikói a gyerekkel már meglehetősen messze járt és a férfiak futni kezdtek utána. Én is velük akartam menni, de aztán eszembe jutott Dave és ott maradtam. Amikor Dave végre megérkezett, rettenetesen összerúgtam vele. Marjorie Brown: A drugstore-ba készültem, hogy Pa-nak hozzak egy üveg sört. Az utcán megszólított egy férfi, és a Saluda Avenuen levő görög éttermet kérdezte. Azt válaszoltam neki, hogy tíz centért odavezetem. Nevetett, én már azt hittem, hogy sokallja a tíz centet és le akartam engedni a felére, amikor mégis odaadta az egész tíz centet, és azt mondta, derék kislány vagyok. Megindultam vele, és közben arra gondoltam, hogy a tíz centért milyen nagy adag pattogatott kukoricát kapok. Akkor a férfi azt kérdezte, messze van-e még az étterem. Azt feleltem, hogy nincs nagyon messze. A férfi elmesélte, hogy neki is van két kisfia, és hogy azok is rendes gyerekek. Kicsit külföldiesen beszélt, úgy, mint Rocco nagybácsim, aki Olaszországból származik. Amikor körülbelül egy háztömbnyit mehettünk, hátunk mögött lépteket hallottunk és megálltunk. Láttam, hogy néhány alak, azok közül, akik egész nap a biliárdteremben ténferegnek, egyenesen felénk jön. Megmondtam a férfinek, hogy ezek nagy verekedők, nem ajánlatos velük kikezdeni és jobb, ha eltűnik. Egy pillanatig fontolgatta, aztán szaladni kezdett. (Fordította: SZABÓ JENŐ) Renner Kálmán: Degas 1. old. 21
