Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - Konc József: Tisztaságod eltakarva (vers) - Konc József: Ideköt az ősz is (vers)
KONC JÓZSEF Tisztaságod eltakarva Sötét szemű hamvas szőlő sötét szemét mind lerázza sötétlucskos színes őszből kisodródik a csontváza Itt a világ peremén a vályogházak árnyékában kinyílott a fodorménta most is virít alkonytájban Tisztaságát kitakarja szalmahúzó horgas dárda Rét nyers füve keseredik pecsétet üt könyökömre megjegyez az évszak pedig nem térdelek le előtte Fekszik pőrén a szerelem nyűgös nyakam fölé görnyed barna combja fogja szemem feszes térde szöcskét szökkent Nincs itt nekem maradásom sárga fogam ez a virág trágyahordó fényes villa hegye ragyog meg a szára Tisztaságát kitakarja szegény szagát nem tagadja szellő motoz a pitvarban miért fénylik szemed alja? Miért ragyog szemed alja? szellő motoz a pitvarban Szegénységed kitagadva tisztaságod eltakarva füstből ködből lucernásból szállnak égre a vadlibák Nikotinos ujjam görbül parázsvirág szűgyig leég hívott irigy színű gyűrű bilincsbe a szerelemért Ideköt az ősz is pedig nem térdelek le előtte Rét nyers füve keseredik pecsétet üt könyökömre íz Ideköt az ősz is
